Kínai, izraeli, vietnámi: ilyenek a világ fánkjai
A fánk azon ritka édességek közé tartozik, amely szinte minden kontinensen jelen van, mégis sehol sem ugyanolyan. Van, ahol ünnepek és vallási hagyományok kapcsolódnak hozzá, máshol hétköznapi utcai nassolnivalóként fogyasztják. Formája, ízesítése és elkészítési módja országonként változik, de a forró olajban sült tészta iránti rajongás közös nevező. Induljunk virtuális világkörüli útra, hogy megismerjük, mennyire sokszínű ez az egyszerű finomság!
A fánk története jóval régebbre nyúlik vissza, mint elsőre gondolnánk. Már az ókori Egyiptomban és Görögországban is készítettek olajban sült tésztákat, amelyeket mézzel vagy szirupokkal ízesítettek. Ezek még nem a mai értelemben vett fánkok voltak, de az alapelv – a sült tészta édessé tétele – már ekkor megszületett.
Európában a 15. századtól vált igazán elterjedtté. Érdekesség, hogy kezdetben nem feltétlenül édesen fogyasztották: a kalácstésztához hasonló alapot gyakran sós töltelékkel, például hússal vagy gombával gazdagították, és így sütötték ki. Az édessé válás csak később, fokozatosan történt meg.
A fánk népszerűségéhez legendák is hozzájárultak. Az egyik legismertebb történet szerint Marie Antoinette egy álarcos mulatság alkalmával, az udvari kötöttségektől elszökve kóstolta meg először az utcán árult fánkot. Annyira elragadta az íze, hogy nemcsak egy kosárral vásároltatott belőle, hanem később a palotába is meghívatta a fánksütő mestert, hogy a recept az udvari konyhán is helyet kapjon.
A ma ismert, lyukas fánk kialakulását gyakran az Egyesült Államokhoz kötik. A 19. század közepéről származó tengeri legenda szerint egy viharos hajóúton a kormánykerék egyik küllője átfúrta a nyers tésztát, amelyet így, lyukkal együtt sütöttek ki. Az eredmény praktikusabbnak és egyenletesebben sültnek bizonyult, és innen indult világhódító útjára a klasszikus karikafánk.
Magyarországon a fánk a 19. században vált igazán népszerűvé, elsősorban a farsangi időszakhoz kötődve. Az élesztős, olajban sült, lekvárral kínált édesség mára elmaradhatatlan része a tél végi hagyományoknak. A legismertebb változat a szalagos fánk, amely a körbefutó világos csíkról kapta a nevét, de a csörögefánk és a rózsafánk is szorosan hozzátartozik a hazai fánkkultúrához.
Innen már csak egy lépés a világ különböző tájain készült fánkkülönlegességek felfedezése, amelyek jól mutatják, mennyire sokféleképpen értelmezi ugyanazt az alapötletet a különböző kultúrák.
Ilyenek a világ fánkai
Hawaii malasadas: Portugál telepesek által kerül Hawaii-ra, illetve az Azori-szigeteken is népszerűvé vált. Húshagyó kedden sütik és fogyasztják, ekkor citromhéjas cukorba forgatják vagy szárított szilvaőrleménybe.
Ukrajnai pampuska: A pampuska tésztájába krumpli is kerül és sósan fogyasztják, akár húsok mellé is köretként vagy fokhagymás szósszal meglocsolva.
Kínai youtiao: A kínaiak fánkja nagyon hasonló a churroshoz: hosszúkás, olajban sült tészta, melyet inkább sósan fogyasztanak, reggelire gyakran félbevágják és megtöltik, mint a szendvicset.
Vietnámi báhn rán: A rizslisztből készülő tésztából apró golyókat formáznak, és ezeket olajban kisütik. A tészta belseje kissé nyúlós és ragadós. Sós és édes változata is létezik, az édeset általában feketebabpürével töltik meg.
Izraeli sufganiya: Ezt a fánkot hagyományosan zselével töltik meg, de manapság gyakrabban valamilyen különleges ízt kap, például pezsgőkrémet, pisztáciát vagy halvát.
Indiai balushahi: Az Észak-Indiában, Pakisztánban és Nepálban készült balushahi különlegessége, hogy joghurttal készül, így könnyű, légiesebb állagú, illetve nem olajban, hanem ghíben, azaz tisztított vajban sül.
Lengyel pączki: A pączki a lengyel farsangi hagyományok elmaradhatatlan eleme. A Pączki lefordítva kis csomagocskákat jelent, melyben édes töltelék, lekvár vagy más finomság lapul.
Spanyol churros: A churros nem a klasszikus értelemben vett fánk, de hasonlóan olajban sült édesség, mely égetett tésztából készül. Csillag alakú csőről formázzák, majd forró olajban sütik aranybarnára. Spanyolországban és Latin-Amerikában gyakran csokoládémártásba mártogatva fogyasztják.
Olasz bomboloni: Az olasz bomboloni egy krémes töltelékkel megtöltött, gömb alakú fánk. Leggyakrabban vaníliás vagy csokoládés krémet rejt, a tetejét pedig cukorral szórják meg. Különösen Toszkánában népszerű, ahol egy forró espresso mellé fogyasztják.
Francia beignet: A beignet a francia konyha egyik fénylő csillaga. Ez a bársonyos, élesztős tésztából készülő, párnára hasonlító finomság sok porcukorral meghintve kerül a tányérra. Kívül ropogós, belül lyukacsos, dagasztani és szaggatni sem kell, csak négyzetekre vágni.
Amerikai doughnut: Az amerikai fánk talán a világ legismertebb verziója. Kör alakú, lyukkal a közepén, és általában élesztős tésztából készül. Olajban sütik ki, majd cukormázzal vagy csokoládéval vonják be, és gyakran színes szórócukorral díszítik. Az amerikai fánk gyorséttermi klasszikus, de különböző változatai tömegesen készülnek fánkozókban is.
Ha szereted a fánkot, készítsd el ezeket a recepteket!
Farsangi fánk airfyer-ben sütve
Szilvalekvárral töltött fánk sütőben sütve
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához, ne maradj le semmiről!
You must be logged in to post a comment.