2022.11.17.

Érdemes novemberben Törökországban nyaralni? – Alanya tapasztalatok

Valamiért nekem sokkal jobban esik akkor pihenni, nyaralni, amikor más nem csinálja 🙂 Alkalmazott koromban rendszeresen én voltam a szervezője a Ne dolgozz szerdán! napoknak, amikor arra próbáltam rávenni az ismerősöket, hogy vegyünk ki szabit és menjünk strandra. A nyaralással is így vagyok – bár nyáron sem panaszkodhatok, jut elég a Balatonból – jobban szeretek ősszel menni. Lehet, hogy télen még jobban szeretnék, de az eddig nem jött össze…

Korábban voltam már ősszel Görögországban, Tunéziában (itthon egyik nap esett is a hó közben), most pedig Törökországban, Alanyában.

És hogy érdemes-e Törökországba menni „nyaralni” novemberben? Mondom is.

Az utazás fő célja a tengerpartos pihenés volt, így természetesen a hőmérséklet fő szempont volt az úti cél kiválasztásánál. Novemberre olyan 22 fokot jósolnak Alanyában, ami nem annyira sok, de nem is vágytam 40 fokos forróságra, mert az itthon sem bírom elviselni. És a 22-nél magasabb hőmérséklet jött össze, ez köszönhető annak is, hogy november első felében, 5. és 12. között mentem. A legmagasabb hőfok 24 °C volt, ami tökéletes a tengerparti napozáshoz, se nem túl forró, se nem hideg. Viszont ott is rövidülnek a napok, így a napozási időszak olyan 10 és 15 óra között van, ami számomra ~~sok is~~ bőven elég.

Reggel és este lehűlt annyira, hogy szükség volt egy hosszú nadrágra és egy pulcsira (erre nem mindig). A hotel egyébként egy nagy árnyékban volt, a szobánk is, így a napi fő problémánk mindig az volt, hogy vajon milyen idő lehet a napon és mit vegyünk fel 🙂

Az egy hétből két napon esett az eső. Az elsőnél úgy jelezték előre a helyiek ezt, mintha legalábbis a világvége jönne, bezár minden, elmaradnak a kirándulások, mert ESIK. Tényleg borult volt reggel, de egyébként meleg, be is mentünk a városközpontba bazározni. Na, ott tényleg elkezdett irdatlanul szakadni, de egy óra alatt túl lettünk rajta, utána szintén nem volt hűvös (bár napsütés sem). A másik eső délutánra esett (haha, érted, esett…:D), addigra pont kinapoztuk magunkat a strandon, szóval, nem nagyon akadályozott semmiben.

És a tenger? Na, az hűvös volt. Bár, ezt nem tőlem érdemes kérdezni, mert nekem a Balaton is hideg. Az előrejelzés szerint 21 fokos volt, kétszer fürödtem benne, ez azt jelenti, hogy annyira mégsem lehetett hideg.

Az itthoni nyári 35-37 fokot én ~~nagyon nehezen~~ egyáltalán nem bírom, így nem csoda, hogy nem akarom ugyanezt elszenvedni egy másik országban is. Ezért nem is vágyom nyáron „melegebb éghajlatra”. Most viszont nálunk már elég csípős tud lenni az idő, így kifejezetten jól esett rövidnadrágban, ruhában mászkálni. A néhány dél körüli óra tökéletes volt a strandoláshoz, napozáshoz, utána pedig maradt bőven idő arra, hogy a várost járjuk, így minden megvolt, ami egy nyaraláshoz kell (nekem).

Turistákból sem volt nagy tömeg, érdekes módon egy hét alatt egyetlen magyarral sem találkoztam sem a hotelben, sem az utcákon vagy kirándulásokon. Helyettük oroszok és németek voltak ebben az időszakban.

Természetesen az utazás ára is kedvezőbb ilyenkor, ez is a pozitív listát erősíti (negatívat igazából nem tudok felhozni ellene, szóval, igen, érdemes novemberben nyaralni Alanyában! Azt azért hozzáteszem, hogy két nappal azután, hogy hazajöttünk, már 20 fok alatti hőmérsékletet mondtak, az már a strandoláshoz kevés lett volna.)

Tapasztalatok Alanyában

Kezdem egy negatívummal: 120 km-re van az antalyai reptértől, ami nem tűnik soknak, de mire a mikrobusszal különböző hoteleknél kirakva utasokat odaértünk, nagyjából két és fél óra eltelt. Ezzel, a repüléssel, a reptéri várakozásokkal, és otthonról a reptérig való eljutással közel 10 órás lett az út, ami NAGYON soknak tűnt.

Több mint háromszázezren élnek a városban, ami így elég nagyra nőtt, bőven van látnivaló, pláne, ha elhagyjuk a turistaövezetet is, ami mindig jóval érdekesebb, mint a „kirakat”. Ez azt is jelenti, hogy a hotelek egy része elég messze van a központi résztől, mi eleve úgy választottunk szállást, hogy a tengerpartnál legyen és gyalog is viszonylag közel a városhoz. Tulajdonképpen, ha már kiléptünk az utcára, tele volt kis üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal, gyalog pedig nagyjából 20 perc alatt beértünk a bazárig/kikötőig. Az Arsi Enfi City Beach hotelt választottunk (egy másik helyett, ami menet közben teltházas lett, de mint kiderült, így jobban jártunk ezzel, mert jobb helyen volt és jobban is nézett ki). Az ár-érték arány fontos szempont volt a foglalásnál, így nem számítottunk csilivili dolgokra – és nem is lett az. Olyan „keleties” lazaság volt némely dolgoknál, de én ezeken elég könnyen túllépek, teljesen oké volt a szállás. (Aki csak csendben tud aludni, az földszinti szobánál próbáljon másikat kérni – mi ilyet kaptunk, ami az étterem mellett helyezkedett el, de végül is ezzel nem volt gondom.)

Aki követi a Facebook-oldalamat, feltűnhetett, hogy török ételeket nem nagyon posztoltam, ennek az az oka, hogy félpanziós ellátást kértünk és az ételek kinézetre nem voltak annyira fotogének – és őszintén szólva, annyira nagy kulináris élvezetet sem jelentettek. A végére már megtanultuk, hogy mi finom és mi nem ízlik, jól is laktunk, de nem volt egy nagy szám. A legnagyobb furcsaság számomra, hogy főételből alig volt választék, minden nap egyféle sült hús (csirke vagy hal), egy valamilyen zöldségekkel összefőzött, szószos hús és egy tészta volt, ehhez viszont meglepően sokféle salátából, zöldségből lehetett választani, plusz süteményből is jó pár volt.

A lenti képen szereplő, egyébként hatalmas méretű sütit (pisztáciás-epres) egy cukrászdában ettem, az én ízlésemnek túl édes volt, de gyönyörűen nézett ki.

Kirándulás Alanyában

Nem szeretem a fakultatív programokat, mert annak nagy része arról szól, hogy várunk valakire vagy valamire 😀 Itt mondjuk, nem is kínált semmi ilyesmit az utazási iroda – tulajdonképpen az egész Törökországba menő repülőről ketten voltunk az egyedüliek, akik ezt a hotelt választották. Az utcán egész sok „utazási iroda” van, akik kirándulásokat kínálnak. Nem kell nagyon keresni őket, le fognak szólítani úgyis. Mi kétféle kirándulást választottunk, egy hajósat és egy városnézőset.

A hajós kirándulás háromszintes, kalózhajóra hasonlító fa hajókkal történt. Az Alanya közepén levő félszigetet kerültük meg és néztük meg a főbb érdekességeket. A félszigeten egy elég nagy sziklás hegy van, amin pedig hosszan várfal nyúlik el. Több helyen lehetett fürdeni menet közben (a hajóról kellett volna a mély vízbe belemenni, amit inkább nem próbáltunk ki, mert féltünk, hogy nem bírják kivárni a többiek a sort, amit azzal okozunk, hogy igyekszünk megszokni a hideg vizet), egy bőséges ebédet is kaptunk, még habpartyt is rendeztek a vízen, így lett a program több mint 4 órás. Oda-vissza fuvaroztak minket a szállodától a kikötőig. Érdemes kipróbálni, mindennel együtt 15 EUR-t kértek érte, ami szerintem, jó ár.

A városnéző kirándulás szintén a félszigeten levő hegynél kezdődött, de ezúttal a másik oldalán. A Damlatas cseppkőbarlang nem túl nagy, viszont igen látványos. Utána a teleferikkel, vagyis a felvonóval mentünk fel a hegy tetejére. Ez egy délutáni program volt és nagyon drukkoltunk, hogy a naplemente ilyenkorra essen, de sajnos „lekéstük”. A hegyen elég sokat lehetne mászkálni a falak között, viszont a program szerint nem volt rá túl sok időnk. Majd pedig az Alanya „mögötti” hegyre vittek, ahol teljesen sötétben rá lehetett látni a városra. Előtte nézegettünk az utazási irodánál a bérelhető dzsipeket, hogy milyen jó lenne, ha ilyen lenne a programban. Hát, nem ilyen volt, hanem egy ponyvás kisbusz, amiről ismeretlen okok miatt minket átültettek közben egy dzsipre, így teljesült a kívánságunk. A két program közül a hajós profibb volt, erre viszont az ide-oda utaztatás miatt érdemes befizetni rá. 20 EUR-ba került, de kettőnknek lealkudtunk belőle 5 EUR-t.

Az árak hasonlóak, mint itthon. A hivatalos fizetőeszköz a török líra, de eurót mindenhol elfogadnak. Viszont érdekes módon számolják az árakat. Egy líra kb 30 magyar forint, de ami 10 líra, az általában 1 euró a számításaik szerint. Tehát érdemes megkérdezni mindkét árat, mert volt, ahol viszont az eurós ár lett olcsóbb. Azt nem szeretik mindenhol, ha kártyával akarunk fizetni. Természetesen, mindenhol alkudni kell.

Én valamiért vonzódom a közel-keleti országokhoz, tetszik, hogy annyira más minden, mint nálunk. Ezért esett a választás Törökországra is (eddig még nem voltam). Viszont Törökország nem annyira „borzalmas”, mint néhány esetben Tunézia (amit többek között pont emiatt is kedvelek), viszont nem is olyan szép, mint például Ausztria. Kicsit olyan „hanyag” vagy nem is tudom, hogy mi a jó kifejezés az utcák, házak küllemére. Ettől még persze, bármikor visszamennék, de aki kifejezetten mindenhol csak szépet szeretne látni, az inkább északabbra induljon, ne délebbre.

Aki hasonlóan macska~~buzi~~bolond, mint én, az élvezni fogja, hogy minden hotelnek, strandban, üzletlek, étteremnek vannak saját macskái, mindenhol ott vannak. Egy csomó hosszú szőrű, szép macsek, érdekes, hogy nagyon sok macska/kutyakaja automata van kihelyezve és szinte mindegyiknél bőven volt eledel az állatoknak, jól tápláltnak néznek ki és mindenhová (is) fel- és befeküdnek.