A netes mémek őse: a hímzett falvédő

„Nem most jöttem le a falvédőről!”

Ismerős a mondás? Nem vagyok én hülye/naív – kb. így fordíthatjuk le, azaz nem olyan vagyok, mint a falvédőn szereplő nagyjából gyerekrajz kidolgozottságú, egyszerű „életbölcsességeket” kimondó figurák.

Egyszer azt olvastam a falvédőkről, hogy olyanok, mint a facebook üzenőfalon megjelenő képecskék: egyszerű kép, egyszerű üzenet, ott van szem előtt, tanító célzatú, stb. És tényleg! Oravecz Coelho már több tíz évvel ezelőtt is létezett! 🙂

A 19. század második felétől kezdett elterjedni jobban a parasztházakban is a sütés közbeni füst kivezetése a konyhából, ezután már jó volt védeni a meszelt falakat a füsttől vagy éppen a kifröccsenő zsíroktól. Először erre a célra egyszerű textileket vagy deszkát használtak. Majd elkezdték a textileket hímzésekkel díszíteni, elsősorban egyszerű ábrákkal, konyhában tüsténkedő asszonykákról vagy szerelmespárokról, hozzá valamilyen versbe szedett egyszerű szöveget társítottak, melyek valamilyen életbölcseletet vagy intelmet fogalmaztak meg, akár vicces formában is.

Egyre inkább díszítő funkciója is lett, a háziasszonyok nagy műgonddal hímezték a textíliákat piros vagy kék fonállal.

A 60-as évektől már sokszor felváltották a színes papírok vagy műanyagok, de néhol még most is találkozunk hímzett falvédőkkel a nyári konyhákban.

Az idilli, hagyományos ábrákkal ellátott textíliák mellett lett valami egészen furcsa „vadhajtásuk” is, amelyeken a naív ábrák a modern(ebb) témákkal találkoznak valami egészen bizarr összképet alkotva. A „Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowieval” feliratú végigsöpört az interneten, na de van még ott, ahonnan ez jött! 🙂 Lentebb megtaláljátok ezeket a képeket is.