Lakjunk jól! – A lakáskeresés
Hamarosan „költözik a hivatal”, vagyis én, és velem együtt a blog helyszíne is. Ebben a bejegyzésben a lakáskeresés fázisáról fogok írni.
Nagyjából másfél évig kerestem lakást. Nagyon szeretek a jelenlegi lakóhelyemen lakni, de már egyre jobban hiányzott egy erkély, terasz, balkon, akármi, ahová ki lehet menni egy kicsit. A legtöbb embernek ez a karatén alatt lett fontos szempont, mivel én már régebb óta dolgozom otthonról, így nekem korábban is.
Mi tartott ezen ennyi ideig?
Nyilvánvalóan az erre szánt összeg és az elvárások szűk (vagy éppen nem létező) keresztmetszete adta ezt a hosszú időt.
Mik voltak az elvásárok?
A jelenlegi lakással nem volt semmi probléma, csak éppen a terasz hiányzott róla. Pont ez is volt a „baj”, hogy nem volt vele probléma, mert így tényleg nehéz volt olyat találni, ami ennél ne lett volna valamilyen szempontból rosszabb.
Ezek voltak a határozott elképzelések, amiket végül mégsem tartottam be teljesen:
- terasz
- másfél szoba, ami több, mint 44 m2
- semmi felújítás, átalakítás ne legyen szükséges, max egy festés
- lehetőleg 100 méteres körzetében legyen a mostani lakásnak (ez persze vicc, de szeretem ezt a környéket és sokkal messzebbre nem szeretnék menni)
- jó tömegközlekedés
- ne legyen konvektoros, cserépkályhás vagy elektromos paneles fűtés (a távfűtés jöhet)
- akár panel is lehet, ha az át van alakítva egy élhetőbb alaprajzúra
- ne legyen földszinti
- világos legyen
- ha amerikai konyhás, az szuper
Ebből végül az lett, hogy egy olyat választottam, amit ugyan nem kellene felújítani, de az a terv, hogy megszüntetem a nappali és a konyha közötti falat.
Másfél év – négy lakás
A másfél év alatt összesen 4 darab lakást néztem meg. Ez kevés, de ahogy írtam is, elég szűk volt a megfelelő lakások köre, olyat meg nem akartam nézegetni, ami már a képek és adatok alapján nem megfelelő.
Az első a Füvészkert mellett volt, a nappali nagyobb fala plafontól a padlóig üveg, nagyobb méretű terasz, „oké” konyhabútor és fürdőszoba (oké = jó állapotú, de én nem ilyet tetetnék be magamtól), szép belső kert… Tényleg minden rendben volt a lakással, még le is vitték az árát, mielőtt mentem megnézni, de nem éreztem, hogy azon a környéken szeretnék lakni. Lehet, hogy azért is, mert amikor mentem, zuhogott az eső és olyan szürke és szomorkás volt minden. Ezt elengedtem, pedig sokáig hirdették még.
A második egy újpesti lakás, max 10 percre a metrótól. Ezt imádtam. Amerikai konyhás, ha jól emlékszem, összesen 6 ablakkal-ajtóval ezen a helyiségen, hatalmas terasszal, plusz még egy kisebb terasszal a hálóhoz. Itt az volt a nagy problémám, hogy hová lehet pakolni, mert nagyon menő a sok földig érő ablak, de miatta nehezen lehetett volna jól berendezni a lakás úgy, hogy minden elférjen. Erre ajánlatot is tettem és jó párszor beszélgettünk a tulajjal, hogy közelítsük az álláspontokat 🙂 Végül drágábban eladták, mint amit én ajánlottam. Ettől azért elszontyolódtam kicsit, mert ez tényleg olyan „beleszeretős” lakás volt a nem feltétlenül praktikus volta ellenére is.
Eközben volt egy harmadik, egy zuglói, ami a legelső albérletem szomszédjába építettek (akkor még nem volt ott, amikor ott laktam). Na, ebben minden stimmelt, jó közlekedés, de mégis csendes mellékutca, mintha valami kisváros utcájára lépnénk ki a házból. A konyhabútor és a fürdő is egészen közel állt az ízlésemhez, ehhez járt volna egy zárható tároló is. De aztán visszagondoltam, hogy nem annyira szerettem ott albérletben lakni, így aztán ezt hagytam. Még talán hirdetik most is.
A negyediknél pont a nappaliról nem tettek fel képet a hirdetésben, így nem igazán tudtam elképzelni, hogy milyen, de mivel nem volt túl messze, elmentem megnézni. Amikor bementem, akkor már láttam, hogy ez nem olyan lesz, amit szeretnék, viszonylag kicsi nappali (most „óriási” a nappalim, ehhez képest minden kicsi) és abból egy vékony fallal indokolatlanul lezárt konyha. Megnéztem gyorsan, aztán mondtam is, hogy nem rabolom tovább senki idejét, ez így nem tetszik, nem akarok átalakítással foglalkozni. Végül aztán csak elkezdett megmozgatni a dolog (mármint nem az átalakítás lehetősége, hanem a lakás helye) és olyan ajánlatot adtam, ami az átalakítással együtt is (elvileg) belefér a keretbe. Az volt az elméletem, hogy ezt úgysem fogja elfogadni a tulajdonos és akkor ráérek gondolkodni rajta, hogy akarom-e vagy nem az átalakítást. De elfogadta minden felfelé alkudozás nélkül (én voltam az első érdeklődő a lakásra). Így jártam 😀, most aztán jöhet az átalakítás, azzal együtt a konyhabútoron is szeretnék változtatni, mert hiába jó állapotú, nem tetszik és annál nagyobbat is szeretnék, mint ami van.
Közben persze csorgattam a nyálamat a kb. 10 millióval többe kerülő lakásokra, amik tényleg szinte teljesen olyanok voltak, amiket én magamban elképzeltem, illetve néztem, hogy milyen lenne pl. Csepelen lakni, ahol jóval alacsonyabbak a lakásárak. Vagy valahol vidéken… Egyébként érdekes, hogy mostanában többet sétáltam olyan helyeken Bp-en belül, ahol korábban még nem jártam és sok olyan környéket találtam, ahol el tudtam volna képzelni első blikkre egy lakást (másodikra már lehet, hogy elvetettem volna a nem annyira jó tömegközlekedés miatt).
Egy sorozatot tervezek a „Lakjunk jól!”-ból, főként a konyhás rész fog témába vágni, de úgy gondoltam, hogy a „mellékszálak” is érdekesek lehetnek.
Folyt. köv…
Ezek is érdekelni fognak:
Az ingatlanhirdetések legbénább konyhái
Fekete konyha – ó, igen vagy jaj, ne?
Szerintem – Mire jó a konyhai bárszék? Semmire?
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához, ne maradj le semmiről!
You must be logged in to post a comment.