Bevállalom: ezért nem szálltam be a műanyagmentes július kihívásba
Évente 300 millió tonna műanyaghulladékot termelünk, aminek fele egyszer használatos. Ha nem akarjuk, hogy néhány éven belül a Föld egy nagy szemétdomb legyen, nem kérdés, hogy tenni kell valamit.
Ezért indult el a hónap elején a műanyagmentes július kihívás, melynek célja, hogy egy hónapon keresztül ne vásároljunk semmi olyan műanyagot, ami egyszer használatos. Sőt, leginkább semmilyent ne vásároljunk.
Nem szálltam be.
A céllal abszolút egyetértek, hogy csökkentsük a szemét mennyiségét, de vannak, amikről (egyelőre?) nem akarok lemondani.
A „legmenőbb” most vászontáskával boltba járni, ez nálam legalább egy évtizede pipa, de egész életem során nem fordult még elő olyan, hogy nejlonzacskót vettem volna vásárláskor – bár amikor még ingyen osztogatták pl. a Tescóban, akkor elfogadtam. Szóval, ilyen szempontból most legalább okés vagyok.
De például miben nem?
Ásványvíz, üdítő. Igen, veszek. Azt vettem észre, ha nincs mellettem palackos innivaló, kevesebbet iszom. A „bugyborékos” víz jobban csúszik, mint a csapvíz. Ez van. Azt fontosabbnak tartom, hogy többet igyak. Szerencsére a házban van szelektív kuka, így a műanyag utána oda megy. Viszont: mindig van a táskámban vizespalack – nem, nem vettem, hanem újrahasznosítom a korábban megvett fél literes üdítőspalackokat. És ebben meg csapvíz van. Na, igen, ha szomjan akar halni az ember, akkor csúszik a csapvíz is.
Ételrendelés. Fúj-fúj, gasztroblogger és nem főz magának? Hát, őszintén szólva, a „kell főzés” nem élmény, így sokszor rendelek ebédet magamnak, ami kis műanyagtálban érkezik. Ha a hozzávalókat megvenném (egy részét nyilván csomagoltan), lehet, hogy nem lenne műanyagmentesebb, mint így.
Zöldség, gyümölcs zacskózása a boltban. Na, ezt igazán megtehetném, hogy beszerezzek (sőt, varrjak) néhány csini vászonzsákot vagy vigyek otthonról már meglevő nejlonzacskót, de nem tettem. Hogy miért „kell” a nejlonzacskó is? Nincs kocsim, így a vásárolt cucc bekerül a vászontatyóba, fel a vállamra, majd minden lépésnél nekemütődik, nyomódik, szóval a kényesebb gyümölcsöket folyásbiztosan kell csomagolnom. És épp ezért nehezebb dobozokkal járkálnom, mert igyekszem úgy intézni, hogy valahonnan hazafelé jövet intézzem el a bevásárlást is.
Csomagolt élelmiszerek. Joghurt, felvágottak, sajtok. Itt a kedvenceim nem feltétlenül kaphatók pultból – és szintén nem jutottam el olyan szintre, hogy ezek miatt magammal vigyek egész napra dobozokat, hogy hazafelé bemehessek velük a boltba.
Csomagolásmentes bolt: Az irány jó, de kicsiben, ahogy ezek most üzemelnek, nem biztos, hogy annyira működőképesek. Persze ez kell ahhoz, hogy majd egyszer nagyok legyenek. Olvastam egy cikket erről, hogy az egy egységnyi termékre jutó környezeti terhelés a szállítási díjak miatt lehet, hogy nagyobb, de legalábbis nem kisebb, mint a hipermarketeknél. A Tescóba telerakodott kamionokkal mennek az áruk, ráadásul csak a város széléig, a kisboltokba viszont kis mennyiségben, sok helyről, a belvárosban pöfögve érkeznek – nyilvánvalóan szintén valamilyen formában csomagolva, csak nagyobb kiszerelésben, amit ott aztán kiöntenek különböző tárolókba. Ráadásul nekem mint vevő szintén el kell oda jutnom, ami egy külön bevásárlási kör, mert mindent nem lehet csomagolásmentes boltban beszerezni.
Női dolgok. Tudom, hogy lassan már „ciki” lesz nem mosni, legyen szó betétről vagy a gyereknek pelenkáról, de brrrr, kösz, nem. Szerintem ezzel kapcsolatban van a legnagyobb ellenállásom.
Fogkefe. Mindenki bambuszra cseréli, én nem. Van nekem műanyagom, elektromos. Jól működik, nyilvánvalóan nem dobom ki és nem veszek bambuszból – aminek a sörtéje amúgy szintén műanyag…
Ruhák. Na, ebben félig „menő” vagyok, utálom a műszálas ruhákat, ha rájuk gondolok, feláll a szőr a hátamon, így általában pamutot hordok. Amiket gondolom, a kínai gyerekmunkások varrnak… (bár van erről egy elméletem, hogy ha hirtelen senki nem vásárolna fast fashiont, akkor ők gyakorlatilag éhen halnának…)
Dezodor. Régen voltak olyan golyós dezodorok, amik üvegcsében voltak – műanyag golyóval és tetővel, manapság nem tudom, van-e ilyen. Nagy nehezen egy márkának egyféle termékét találtam, ami nekem bevált, az műanyagban van.
Meglévő műanyagcuccok lecserélése. Ezt sem csinálom, de erre speciel büszke vagyok. Mert mit látok a közösségi oldalakon? Hogy a műanyagmentes július keretében kidobják a meglévő műanyag kulacsot, a meglévő műanyag vállfát vagy a meglévő műanyag edényeket. De miért? Ha az már megvan és használható, akkor az a legnagyobb pazarlás és környezetszennyezés, ha hirtelen szemetet csinálunk belőle azért, hogy újra vásárolhassunk helyette valami mást.
Hmm. (Az utolsó pontot kivéve) ne kövessétek a példámat! Most, hogy így leírtam ezeket és konkrétan szembesültem vele, azt megfogadom, hogy viszek a zöldségcsomagoláshoz már használt nejlonokat (mert mint tudjuk, minden magyar háztartásban van egy zacskó, ami tele van zacskóval), ezt minden különösebb erőfeszítés nélkül meg tudom tenni. Aztán jöhet majd egy következő lépés…
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről!:)
9 thoughts on “Bevállalom: ezért nem szálltam be a műanyagmentes július kihívásba”
You must be logged in to post a comment.
Lehet olyan bambusz fogkefét is venni, aminek a sörtéje is komposztolhátó amúgy… A legnagyobb hiba, amit ilyenkor elkövetnek az emberek, hogy az átlagos boltokban, a megszokott drogériákban próbálnak keresni környezetkímélő alternatívát. És persze mivel hosszas keresés után sem találnak, így végül feladják. Holott mennyivel egyszerűbb rámenni egy Zero Hero oldalra, vagy Zöld Blokkra, és más hasonló, direkt erre létrejött webáruházakra, ahol nagyjából a használati tárgyaink mindegyikét megtalálhatjuk környezetkímélő verzióban (igen, még a dezodort is) Ez már a második „ellenálló” blogbejegyzés amit olvasok a héten, kíváncsi voltam mi a másikhoz képest a különbség. A szerzők ilyenkor csak azt felejtik el szerintem, hogy bármilyen jó cél is vezérli őket, az üzenet, amit közvetítenek az, hogy „én már pedig nem csatlakozom ehhez”.. az átlag ember meg olyan hogy rábólint azon nyomban, hogy igen, én se, nekem így kényelmes, így jó. Holott ha kipróbálná hogy hogyan lehet végezni a megszokott dolgait környezettudatosan, akkor lehet nagyon meglepődne. Tapasztalatból mondom, az első „átváltós” időszak kicsit nehéz, meg fura, de utána olyan természetessé válik minden, hogy már azt furcsállja az ember miért nem így élt eddig.
Nekem nem azt jelenti a műanyag mentes július, hogy irány a bolt és akkor lecserélek mindent. Pont az a lényege – legalábbis számomra – hogy nem kell annyit vásárolni és egy élhető jövő érdekében le kell tudni mondani néhány dologról. Lehet eleinte több macera, de ha nem veszünk erőt saját magunkon lassan belefulladunk a szemétbe. Ha nem lenne szemét szállítás, valószínűleg egyből könnyebb lenne „nem megvenni” azt ami most olyan fontosnak tűnik. Én nem vagyok az a klasszikus „zöld”, de azt nagyon fontosnak tartom, hogy az élvezeti fogyasztással felhagyjunk.
És egyetértek, egy idő után valóban furcsálja az ember, hogy miért nem kezdett visszafogottabban élni már hamarabb.
Kérlek, ha valami fontosban nem veszel részt, ne terjeszd a kifogásaidat, hogy másokat is eltéríts a műanyagszemét csökkentésétől. Persze, nem könnyű, s mindannyiunkkal előfordul, hogy néha nem jön össze, becsúszik, de legalább próbálkozunk. Ha fontosnak tartod, hogy pár év múlva ne fulladjunk bele a sok szemétbe, inkább írd át a cikket, hogy ezeken a helyeken szükséges még a javítás, mert ez a cikk így nagyon nincs rendben. Te szívesen olvasnál olyat, ami arról szól, hogy az írója tudja, hogy nem jó, amit csinál, de azért ő már csak ilyen, azért sem próbál meg változtatni? Mi a célja az ilyen irományoknak? Hogy magad lustaságát védjed, vagy hogy akár másokat is eltántoríts a változástól? Van elég lusta, felelősséget nem vállaló ember, nem kell ezt a hozzáállást reklámozni, mozgalmat csinálni belőle. Megvan az oka annak, hogy azokat az embereket csodáljuk, akik minden kényelem ellenére tesznek a jövőért. Senkit nem érdekelt volna pl a kommunizmus vagy a világháború alatt egy olyan cikk, hogy “Miért csinálom, amit mondanak, a nem állok ellen az embertelen hatalomnak”. (1.félek, 2. Nem is olyan fontos számomra a szólásszabadság/emberség stb.) Szóval javaslom, ebből a cikkből inkább készíts egy olyan listát, ahova azt írid fel, miben kell változtatnod. Sok sikert.
Biborka, ugyan miért írnám át a cikket? 🙂 És igen, én szívesen olvasok olyan cikkeket, amiben leírja valaki, hogy miben nem jó és miért.
A cikk egyébként arról nem szól, hogy miben vagyok jobb ebből a szempontból, mint az átlag, mivel nem ez volt a témája. Csak ezeket nem július elseje csinálom, hanem akár 10 éve.
Kedves Linyah, Nagyon elszomorít a cikked, ezt nem lett volna szabad megírnod. Azt az üzenetet közvetíti, hogy magasról teszel a műanyagszennyezés problémájára. Mi volt a célod ezzel az írással? Bíborka Székely és Baróthy Borbála minden szavával egyetértek. Bárcsak ne írtál volna semmit!
Szánalmas blogbejegyzés! Magasról teszel a műanyagszennyezés problémájára, a kényelmed mindenek előtt. Bárcsak ne írtál volna semmit. Hallottál már az írói felelősségről?
Szia Hajnalka! A blogbejegyzés NEM arról szólt, hogy teszek a műanyagszennyezés problémájára, hanem arról, hogy vannak dolgok, amiket nem változtatok meg (jelenlegi élethelyzetemben). Ha újra elolvasod, remélhetőleg meglátod ezt a részét is.
Ezek szerint én vagxok az egyetlen,akinek marhára tetszil ahogy felvállaltad és leírtad. Kb nekem is ilyen volt ez a hónap. Ne legyünk álszentek. Igen odafigyelek mit veszek és miben,de tényleg rengeteg ember eldobta a régit vett egy újat,aztán megkockáztatom,hogy augusztustól a nagy százalék azt is eldobja és visszatér a régihez. És újra rengeteg szemetet termeltünk 🙁 mellesleg kisebb városban, falun nincs lehetőség bebattyogni mindig egy csomagolásmentes boltba. Mellesleg a csomagolások se ördögtől valók,azért komoly oka van ( minőségmegőrzés és stb…) nekem tetszik a cikked,és köszönöm 🙂
Ezek szerint én vagxok az egyetlen,akinek marhára tetszil ahogy felvállaltad és leírtad. Kb nekem is ilyen volt ez a hónap. Ne legyünk álszentek. Igen odafigyelek mit veszek és miben,de tényleg rengeteg ember eldobta a régit vett egy újat,aztán megkockáztatom,hogy augusztustól a nagy százalék azt is eldobja és visszatér a régihez. És újra rengeteg szemetet termeltünk 🙁 mellesleg kisebb városban, falun nincs lehetőség bebattyogni mindig egy csomagolásmentes boltba. Mellesleg a csomagolások se ördögtől valók,azért komoly oka van ( minőségmegőrzés és stb…) nekem tetszik a cikked,és köszönöm 🙂 ui: bubis víz nekünk is jobban csúszik,van egy szódagépünk,így a műanyag flakon talán kevesebb…