Szentségtörés? Karácsonykor nem főztünk és nem bántuk meg!

A karácsony elvileg a megnyugvásról, pihenésről, a befelé és egymásra figyelésről (is) szól, mégis gyakorlatilag egy nagy stressz előzi meg (ami bizonyos esetekben az ünnepekre sem csillapodik). Mert hónap vége és év vége van, mindent ügyet gyorsan le kell zárni, mindent előre is kell csinálni, hogy a szünnapok alatt is haladjanak a dolgok, közben ajándékbeszerzés a sokszor dugig tömött üzletekben, közben bejön a hideg, esélyes valami „jó” kis betegség is és ha mindezeken túl vagy, akkor még jön a nagytakarítás, a karácsonyi menü, ha te vagy a „szerencsés”, akkor még a komplett nagy családra is te nyered meg ezt a feladatot. Ilyenkor persze nem az egytálételek jönnek számításba, hanem leves, sültek, persze legyen húsokból és köretekből is többféle és mindegyikből egy hadseregre való, na és a sütik, az időt „alig” igénylő bejgli, zserbó, meg egy „kis” sós… Pfff, inkább visszamennénk a munkahelyünkre dolgozni helyette egy plusz napot! Mindezt tetézi a lásztkrisztmász huszonnyolcszor. Óránként.

Meggyőződésem, hogy ha az egész csak egy sima hosszú hétvége lenne, sokkal pihentetőbbnek éreznénk, nem lenne benne a sok „kell”. Persze, jók és „kellenek” is a hagyományok, a szokások, amikhez „kellenek” a „kellékek”, de ha valamit csak azért csinálunk, mert úgy „kell”, akkor az minden lesz, csak éppen nem kellemes.

Itt vannak például az ételek. Ebből valahogy mindenhol egy verseny lesz. Legyen minél többféle és minél nagyobb mennyiségben. Legyen minél extrább, bonyolultabb. És minden házi és csak frissen készíthető. Bár nálunk sosem volt az az igazi „magyaros” trakta és még nagy rokonjárás sem, de azért mégis valamivel extrább a karácsonyi menü. És mivel a szüleimnél karácsonyozunk, ez főként anyukámra hárul, pláne, hogy idén én dolgoztam is 24-én, tesóm pedig már óriás pocakkal szurkolt, hogy karácsonykor még ne szülessenek meg az ikrek.

Így jött az ötlet, hogy idén rendelni fogjuk a karácsonyi menüt. Szentségtörés? Itt, vidéken talán bizonyos körökben még annak számít, de minket meg ez pont nem érdekel, mert nagyon jót ettünk.

Az inárcsi Bagolyvár Étteremre esett a választásunk, mert a szomszéd településen van és már jó párszor ebédeltünk ott és persze ízlett is.

Annyira azért nem lehet szentségtörés, mert amíg kiadták a kért sültes tálat, többen is megjelentek elviteles ünnepi menüért, úgyhogy működő dolog ez, és milyen jó!

Mutatom a sültes tálat.

A hatszemélyes tállal – melyen négyféle sült és kétféle köret volt – öten jóllaktunk ebédkor és még vacsorakor is, úgyhogy igen bőséges és mindenki talált az ízlésének megfelelőt – az ízek ugyanolyan finomak voltak, mint amikor az étteremben kóstoltuk. Bár most csak az elvitel erejéig töltöttünk ott időt, érdemes ellátogatni oda egy ebédre, egy wellness-hétvégére is, de esküvői helyszínként is számításba jöhet – főként, hogy Budapestről 20-30 perc alatt oda lehet jutni.

Érdekes – és örömteli – látni a fejlődést, hogy amikor először a Bagolyvárban jártunk (1999 óta üzemel), akkor még csak az étterem volt, aztán készült egy gyönyörű udvar tóval, fahíddal, külön esküvői helyszín, majd hozzá a hotelrész, amihez később wellness is társult, utoljára pedig egy kis kápolna épült. Ez is bizonyítja, hogy egy vidéki, nagyjából semmi nevezetességgel nem bíró faluban levő étterem is tud működni, csak jól kell csinálni.

Ennek egyik alapja a programajánlataik lehetnek, pálinkakóstoló, disznóvágás vagy éppen a szilveszterre hirdetett jelmezes white party. Aki pedig otthon tölti az év végét, annak súgok: akkorra is lehet ám ételt rendelni…

Visszatérve a rendelésre, szerintem minden pénzt megér, hogy ilyenkor (vagy éppen más ünnepi alkalommal, de akár hétköznapokon is) ne legyen valaki a konyhába száműzve, hanem ő is a család többi tagjával együtt jól érezhesse magát.

A bejegyzést az inárcsi Bagolyvár Étterem & Vendégház &  Wellness támogatta. Cím: 2365 Inárcs, Honvéd utca 73.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához, ne maradj le semmiről!

Oszd meg

Csiripeld ki