Blogger egyenlő ingyenélő?
Semmi nincs ingyen!
Felbukkant egy hír, miszerint egy YouTube videókat készítő lány írt egy hotelnek, hogy szeretnének ott a barátjával megszállni, amiért nem fizetnének, de cserébe keszítenének videót és posztokat a hotelről. A hotel visszautasította egy nyers hangvételű nyilvános Facebook posztban a lányt, majd ő egy következő videójában kifakadt, hogy hogy bántak vele. Itt olvasható a hír. Közben már sokan összeesküvéselméleteket láttak benne, hogy az egész megrendezett dolog volt, ki tudja…
Nem is feltétlenül erről szeretnék írni, hanem a hírek alatt megjelenő kommentekről.
A lányt és úgy általában a bloggereket/vloggereket rengetegen ingyenélőknek nevezték, akik nem csinálnak semmit és még elvárásaik is vannak, “inkább mennyen el kapáni”, akkor majd megtudja, mi a munka stb-stb.
A lány csatornáját, nevét nem ismerem, írok inkább a saját tapasztalataimról.
Igen, blogot írni munka. Olyan munka, amibe belefeccölsz egy csomó időt, energiát, pénzt. Azért, hogy más szórakozzon/tanuljon/informálódjon. (Azért is, mert én magam is élvezem.)
Persze van, aki jobban, van, aki rosszabbul csinálja, ezt általában az idő eldönti. Lehet kiakadni azon, hogy milyen tartalom már az, hogy bemutatja egy tizenéves lányka, hogy miket vett a leárazásokon, de ha emiatt/ennek ellenére(?) van egy csomó követője, akik végig is nézik a videóját, az azt jelenti, hogy van erre igény, megtalálta a célcsoportját. Vagy vehetjük Oravecz Nórát, akit “divat” volt utálni az egyszerű hangvételű üzenetei miatt, de őt is rengetegen követték, pont azért, mert ő megtalálta azt, hogy hogy tud a célcsoportjához hatékonyan szólni. És kínálhatjuk a magas kultúrát, ennek is meglesz a maga követőbázisa. Ha jól csináljuk. Ha kitartóan csináljuk. Ha elég munkát fektetünk bele.
Én 7 éve fektetek a blogomba munkát. Vannak nálam sokkal jobb bloggerek, ez tény. Magamat egy “közepes” bloggernek tartom, van, aki jobban ír, van, aki jobban fotóz, van, aki többet ír, van, akit hitelesebbnek tartanak, van, akinek szerethetőbb a személyisége stb. Ettől még számomra sokan követnek/követtek engem, belegondolni is “félelmetes”, hogy az olvasókat jelentő számok mögött mennyi ember van.
Kapok én is ingyen termékeket, szolgáltatásokat.
Ingyen?
Abban a pillanatban valóban nem fizetek érte. Előtte viszont belefektettem azt a 7 évnyi munkát, amivel elértem azt, hogy ennyi embert érdekeljen, amiről írok. Ha utána készítek egy posztot a termékről, elmondom, hogy nekem miért tetszik, esetleg mi nem tetszik benne, akkor az egy teljesen másfajta promóció lesz a terméket gyártó cégnek, mint mondjuk egy újságban levő hirdetés, amit kapásból átlapozunk. Személyesebb, hitelesebb, szerethetőbb, érdekesebb(?). Szerencsémre még nem volt kapcsolatom olyan céggel, aki elvárta volna, hogy csak jót írhatok a termékéről, ilyenbe nem is érezném etikusnak belemenni. Sőt, olyan is volt, akinek én jeleztem, hogy erről inkább nem írnék, mert nem egyértelműen pozitív véleményem, de ők kérték, hogy ennek ellenére írjam meg.
Nehéz összeszámolni, hogy mennyi időt töltök el a blogolással. Szerintem naponta ez lehet akár több óra is. Ebben benne van a témakutatás, a főzés, a bevásárlás, a fotózás, a fotószerkesztés, az írás, a marketing és a tanulás is. Erről egyébként már írtam itt – Mennyi idő alatt készül el egy ötperces süti?
Visszatérve a konkrét esethez. A lány nem ingyen akart szállást. Ő a munkájával fizetett volna érte. Ezt több szempont miatt visszautasíthatja a szálloda, például hogy a lányt mondjuk a tinédzserek követik többségében, a hotel célcsoportja meg mondjuk a 40+-os korosztály. Nincs ezzel semmi probléma – valószínűleg nem itt volt a bibi, csak írtam egy példát. (Mondjuk ilyen esetben a lánynak is illik tájékozódni a megkeresett cégről és olyannak ajánlatot adni, akivel feltehetőleg azonos a célcsoportjuk). De ahol stimmelnek az elérni kívánt emberek, ott valószínűleg egy win-win szituáció alakulhat ki a blogger és a hotel között, mindenki jó jár.
A kommentelők közül rengetegen szapulják az ilyen “ingyenelőket”. Hát, én azt gondolom, mindenki arra vágyik, hogy valamilyen formában “ingyenéljen”, de marha kevesen tesznek lépésként ezért. Ha pedig meg is teszik az első lépéseket, lehet, hogy rájönnek, hogy bakker, ezért dolgozni is kell, így már nem is annyira buli. Ja, meg nem a 2. hónapban jön az ingyenélés.
Csak a pontosítás kedvéért, én nem ebből élek, de hozzátesz a blogolás a fizetésemhez. És talán egyszer az is eljön, hogy csak blogos munkákból (igen, munka) fog állni a fizetésem…
Én azt kívánom mindenkinek, hogy legyen belőle “ingyenélő”!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
2 thoughts on “Blogger egyenlő ingyenélő?”
You must be logged in to post a comment.
Valahol szánalmasnak éreztem az említett vlogger lány könnyekkel átitatott búsulását. Attól, hogy ő a saját témájában infulencer még nem jelenti azt, hogy fizethet bejegyzéssel egy adott termékért. Lehet kezdeményezni egy együttműködést egy konkrét elképzelésért cserébe, de milyen már, hogy „kinézek egy welness szálodát, jó lenne elmenni, á fizetek egy dícsérő bejegyezésse és kalap kabát”. Oké, gondolja ezt, hogy ezt így lehet. Nyilván benne lesz a pakliban, hogy visszautasítják. Oké, meg is történik, pl. az általad jól vázolt okból kifolyólag. De az eleve etikátlan, hogy erről még sírunk is egy sort a követőinknek. Abszolút nem fér bele 🙁
A blogolással egyetértek, munka, amennyiben minőségi bejegyzéseket szeretnénk készíteni. Az utánajárás, kapcsolódó információk összeszedése gyakran több idő és erőfeszítés, mint a bejegyzés megírása. Mert, aki ad magára, nyilván nem szeretne sületlenségeket írni, kikezdve a saját hitelességét.
Egyébként Elle videóit átnyálazva ő az a klasszikus vlogger kategória, akit nem tudok szeretni: rohangálunk egy kamerával, közben magunkat vesszük és a 15 perces részek alatt valójában nem történik semmi. Az ilyen típusú vloggerség nálam egy szinten van azokkal a beauty blogokkal, ahol a bloggerek kapnak egy banda terméket egy cégtől és soha, semmilyen lehúzást, negatív kritikát nem fogalmaznak meg. Minden sziper-szuper és ez szánalmas. Megvett vélemény és mégcsak nem is egyedi kiszerelésben.
Valahol szánalmasnak éreztem az említett vlogger lány könnyekkel átitatott búsulását. Attól, hogy ő a saját témájában infulencer még nem jelenti azt, hogy fizethet bejegyzéssel egy adott termékért. Lehet kezdeményezni egy együttműködést egy konkrét elképzelésért cserébe, de milyen már, hogy „kinézek egy welness szálodát, jó lenne elmenni, á fizetek egy dicsérő bejegyezése és kalap kabát”. Oké, gondolja ezt, hogy ezt így lehet. Nyilván benne lesz a pakliban, hogy visszautasítják. Oké, meg is történik, pl. az általad jól vázolt okból kifolyólag. De az eleve etikátlan, hogy erről még sírunk is egy sort a követőinknek. Abszolút nem fér bele 🙁
A blogolással egyetértek, munka, amennyiben minőségi bejegyzéseket szeretnénk készíteni. Az utánajárás, kapcsolódó információk összeszedése gyakran több idő és erőfeszítés, mint a bejegyzés megírása. Mert, aki ad magára, nyilván nem szeretne sületlenségeket írni, kikezdve a saját hitelességét.
Egyébként Elle videóit átnyálazva ő az a klasszikus vlogger kategória, akit nem tudok szeretni: rohangálunk egy kamerával, közben magunkat vesszük és a 15 perces részek alatt valójában nem történik semmi. Az ilyen típusú vloggerség nálam egy szinten van azokkal a beauty blogokkal, ahol a bloggerek kapnak egy banda terméket egy cégtől és soha, semmilyen lehúzást, negatív kritikát nem fogalmaznak meg. Minden sziper-szuper és ez szánalmas. Megvett vélemény és még csak nem is egyedi kiszerelésben.