Szerintem – És akkor mi van, ha én „divatból” diétázom?

 

Sok helyen olvasom, kommentekben, de még blogbejegyzésekben is, hogy valaki leírja, hogy mondjuk gluténmentes diétát tart, de a következő mondatban már szabadkozik is, hogy ő nem divatból diétázik, hanem orvosi tanácsra.

De miért kell szabadkozni? Akkor mi van, ha én „divatból”, vagyis saját elhatározásból (de nyilván valamilyen céllal) kezdek el követni valamilyen étkezési szabályrendszert? 

Egyrészt látom én is a blogomra érkező hozzászólásokból, hogy sokan pl. a gluténérzékenységet, laktózérzékenyéget úgy kezelik, mint egy hisztit, mert „a nagyanyáink se volt gluténérzékenyek”. De valószínűleg voltak, csak nem tudták, miért ül a pottyantóson a dédi olyan sokat, másrészt úgy gondolom, sok köze van az érzékenységek kialakulásában a feldolgozott élelmiszereknek, amik az ő korukban nem voltak. Valakinek egy strapabíróbb szervezet jutott, valakinek meg kevésbé (és ők voltak azok, akik pár generációval korábban lehet, hogy akár fiatalon el is haláloztak, azért nem volt beteg a dédszülő, mert neki nem volt ilyen baja). Szóval, megértem, hogy az érzékenyek, allergiások elejét akarják venni a nyilván sokat hallott beszólásoknak az állapotuk „igazolásával”.

 

De miért diétázik valaki, ha nem muszáj?

– az egyszerűség kedvéért

Most a gluténmentes diétával példálózom, mert annak a szigorú betartása nehezebb, mint például a laktózmentesé, akár egy morzsa is súlyos következményeket okozhat az arra érzékenyeknek, elkülönítve kell tárolni az élelmiszereket, de még a főzőeszközöket is a keresztszennyeződés elkerülésére. Ha a családban egyvalakiről kiderül, hogy gluténérzékeny, akkor az otthoni étkezéseknél legalább célszerű mindenkinek áttérni, mert valószínűleg senki nem akar kétféle menüt kétféle alapanyagokból főzni és így biztos nem fog gluténnel szennyeződni semmi.

– saját maga próbálja a betegségének okát megtalálni

Valószínűleg sokuknak volt már olyan élménye, hogy valami bajunk volt, lehet, hogy egy-két vizsgálat megtörtént, aztán a doki széttárta a kezét és azt mondta, hogy biztos a stressz, biztos a front, pihenjen, majd elmúlik. De nem múlik. Ilyenkor jön dr. Google és utánamegyünk annak, aminek a dokinak kéne. A glutént éppen elég sok nyavalya okozójaként tartják számon (a laktózt is), így sokan elkezdik a diétát egy próbát megér alapon.

– téves elképzelésekből

Sokan azt gondolják, hogy ami mentes, az egészségesebb, pedig ez nyilván nincs így, csak hiányzik belőle egyfajta összetevő. Sőt, ha nem figyelünk a tápanyagok más formában történő pótlására, akkor akár káros is lehet. Az is jellemző tévhit, hogy a gluténmentes diétától fogyni lehet. Ha pl. a kenyeret elhagyjuk, valóban tapasztalható fogyás is, de ha helyette két pofára gluténmentes sült krumplit eszünk, akkor nyilván nem lesz ilyen „mellékhatás”.

 

Bármelyik indok is áll fenn, miért „üldözendő” az, ha valaki kitalálja, hogy akár csak pár napra (aminek ugyan semmi hatása nincs) „mentesen” eszik? Miért fáj ez másnak? Hacsak nem abszolút „mindenmentességre”, azaz fényevésre áll rá az illető és nem egyoldalúan étkezik, tehát beviszi a szükséges tápanyagokat, semmiben nem árthat neki, maximum a pénztárcája lesz kicsit vékonyabb, de ez szintén az ő döntése és szerencsére már egyre több a mentes termék az áruházak polcain. 

De főként arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ne kezdjen el hisztit, divatozást és társait emlegetni azoknak, akik tényleg diétával tudják csak a „normális” életvitelüket biztosítani, örülnének ők, ha nem kellene minden egyes közösségi étkezések a „kötelező körökön” túlesniük. 

 

A bejegyzést a Bijó Webáruház támogatta, a termékek elérhetőek a http://www.bijobolt.hu/webaruhaz linkre kattintva.

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂