Élet és étel Algériában – interjú egy magyar muszlimával 2.
Interjú Beával, az Algériában élő magyar muszlimával az életéről és ételeiről. Az 1. részhez kattints ide!
Ebben a részben a főként az ételekről és a vallásról, a Ramadánról lesz szó.
Egyértelmű volt számodra, hogy felveszed a vallást?
Igen, mielőtt férjhez mentem volna, szerettem volna megtudni, milyen élet vár rám egy muszlim férfi mellett. Mert hát ugye hiába a szerelem, azért én is hallottam/olvastam ezt-azt az Iszlámról, ami nem volt túl kecsegtető. Elkezdtem bújni a könyveket, sokat kérdezősködtem és tanultam. Majd egy nap azon kaptam magam, hogy kendőt viselek Magyarországon, pedig nem is vagyok muszlim. De ez tűnt természetesnek. Azt tudni kell, hogy a nőnek nem kell felvennie a férje vallását. Ismerek magyar nőket, akik Algériában élnek, de nem muszlimok. Ez nem probléma. Nem köteleznek erre senkit, a vallásban nincs kényszer. Majd az esküvőnk után 4 hónappal „hivatalosan” is felvettem a vallást és muszlimként élek. Számomra ez a tökéletes életforma, minden hiányosságtól mentes, követhető, egyszerű és logikus szabályokkal. Erről könyvet lehetne írni, de én csak azt szoktam mondani, ha mindenki ezt az életformát tenné magáévá, sokkal jobb és boldogabb világban élhetnénk.
Mennyire szigorúan követitek a vallás által előírtakat?
Szigorúan követjük. Általában mindenki igyekszik betartani a regulákat. A napi ötszöri ima (a hajnalira nem mindenkinek sikerül felébrednie 🙂 ) kötelező. De az Iszlám inkább egy életforma, hiszen az életed minden területére megadja a helyes viselkedési normát. Ezek olyan előírások, amelyek követhetőek és amelyek által jobb emberré válsz. Ne úgy képzeld el, hogy az emberek otthon gubbasztanak, szótlanul. Ugyanúgy élünk mint bárki más, a vidámság, jókedv elengedhetetlen és nagyon fontos egy muszlim számára. Kiegyensúlyozott életre kell törekedni, és az Iszlám ebben nyújt segítséget. Van, aki eltávolodik az előírásoktól, de azért ez elenyésző szám.
Hogyan zajlik nálatok a Ramadán?
A Ramadánt mindenki nagyon várja. Ez nem egyszerűen a nem evésről és ivásról szól, sokkal több annál. Nem csupán testileg böjtölünk, ez az időszak egyet jelent a lelki elmélyüléssel, több Istenszolgálattal, Korán olvasással. Próbál mindenki megszabadulni a rossz szokásaitól, bűnbocsánatban reménykedik, mert ez különösen áldott hónap számunkra.
Kerülni kell a pletykálkodást, a másik sértegetését, a viszálykodást – ezeket egyébként sem illendő az Iszlámban. Ebben a hónapban minden nap pirkadattól napnyugtáig kerülni kell az ételt, italt sőt a házaséletet és a dohányzást is. Vannak kitételek és kivételek. Pl terhes, szoptató nőnek nem kell böjtölnie, csak ha a terhessége rendben van, egészséges, nem félti a saját és babája épségét, és az orvosa sem ellenzi, s ő maga szeretne, akkor böjtölhet. Valamint az utazó és beteg emberek is felmentést kapnak. Nekik később az év során be kell pótolniuk az elmulasztott napokat, de meg is válthatják egy szegény ember 30 napig tartó étkeztetésével vagy ezzel egyenértékű összeggel. S persze a gyerekeknek és szellemileg sérült egyéneknek sem kell böjtölniük. Végülis nincs nagy különbség, mindenki teszi a dolgát, mint máskor, csak még pirkadat előtt ébredünk, akkor bőségesen megreggelizünk, sok folyadékot iszunk, majd imádkozunk és lepihenünk. Napközben minden a szokásos mederben folyik, csak éppen nem készül ebéd. Délután a háziasszonyok elkezdik a készülődést. Estére általában nagyon sokféle étel kerül az asztalra. Napnyugtakor, mikor eljön az ima ideje, megtörjük a böjtöt egy-két szem datolyával, néhány korty tejjel, ezután közösen imádkozunk, majd az egész család asztalhoz ül.
A mindennapi életben mennyire okoz nehézséget, hogy betartsátok a Ramadán előírásait?
Egyáltalán nem okoz nehézséget. De persze én könnyen beszélek, mert nagyrészt a légkondis lakásban vagyok, bármikor lepihenhetek, olvashatok, órákig ellehetek a konyhában, egyszóval gyorsan telik az idő. De nem hiszem, hogy a forróságban aszfaltozó, böjtölő embernek is ez a véleménye erről. 🙂 Tudod, a böjt lényege, hogy átérezd, milyen korgó gyomorral létezni. Dolgozni, jönni-menni. Sajnos, sokan vannak, akik nélkülöznek. Akik korgó gyomorral ülnek az iskolapadban vagy állnak a gyártósoron. Mert a gyerekeiknek kell az étel, ők maguk nem esznek mindennap. Vagy az a sok százezer ember világszerte, akiknek nincs semmijük. Igazán csak akkor érzi át az ember, milyen éhesnek lenni, amikor megvonja magától az ételt. Ilyenkor aztán megérti a nélkülözők sorsát. De este mi asztalhoz ülhetünk, többféle ételből választhatunk. S ekkor kell hálásnak lennünk mindenért, azért, hogy mi ehetünk, de az a szegény ember a világ egyik pontján, ugyanolyan éhesen fekszik le egy jobb nap reményében, vagy annak a fekete afrikai gyereknek ma sem jutott tiszta ivóvíz, csak valami sáros izé…. S ha erre rádöbbensz, hatalmas hálát érzel a saját életedért, azonnal eltörpülnek a mindennapi gondok, munkahelyi stressz, kevés fizetés vagy magánéleti kisiklás. Ez az időszak segít, hogy többet adakozzunk, hogy jobb emberekké váljunk. Mert mindazt, amit Ramadán alatt érzünk, át- és megélünk, azt tovább kell, hogy vigyük az év során. Ezért inkább öröm és nem nehézség számunkra ez a hónap.
Vannak különleges ételek, amelyeket ilyenkor esztek?
Igen, de ez tájegységenként változó. Mindig van az asztalon tradicionális leves, az úgynevezett harira, vagy chorba frik (sorba frik), ez zöldséges, húsos, sűrű, tartalmas leves. Ezen kívül nem hiányozhat az asztalról a kuszkusz, valamilyen hús, a szintén nemzeti étel a burek, ami töltött tésztahenger vagy -háromszög. Esetleg más, sós tésztaféle valamilyen töltelékkel pl. ilyen a koka.
Friss gyümölcs,
saláta
és az édesség.
Igyekszünk ilyenkor sok vitamint magunkhoz venni, valamint tápláló ételeket fogyasztani. Az étkezéseket mindig, minden nap (nem csak Ramadán alatt) az emésztést segítő mentatea zárja.
Hogyan lehet így főzni, hogy közben kóstolgatni sem szabad?
Szabad kóstolgatni, csak lenyelni nem szabad semmit. Például én már jártam úgy, hogy Ramadán alatt vacsorára készültem és mostam a gyümölcsöt, egy hatalmas szőlőfürtöt. Egy-két szem a gyümölcsmosó kosárba esett, s az egyiket egy másodperc alatt felkaptam és a számba dobtam. Csak egy perccel később eszméltem rá, hogy milyen jó íze volt a szőlőszemnek. S hogy tulajdonképpen én böjtölök. Ha ilyesmi történik, az nem töri meg a böjtöt, nem érvényteleníti azt. Ha nem tudatosan történt. A szádat is kiöblítheted hideg vízzel a melegben, de nem nyelhetsz le egy korty vizet sem. Ha megteszed, akkor érvénytelenné válik a böjtöd. A kóstolással is így van. Ez tudatos, mert fel tudod mérni, hogy ételt veszel a szádba, ezért azt véletlenül le is nyelheted. S ha a legjobb szándék ellenére ez meg is történik, akkor szintén elveszett az a nap….. Ezért óvatosan kell bánni a kóstolással. De megengedett.
Inkább a magyar vagy az algír konyha szerinti ételeket főzöd?
Vegyesen, sőt, néha kombinálom. Nagyon szeretem a majoránnát, ezért, bár inkább a magyar konyhára jellemző, én sokat használom algír ételekben is. Általában csak akkor főzők magyaros ételt, ha kifejezetten megkívánok valamit. Egyébként az arab konyhát preferálom, mert elképesztően változatos, fűszeres, finom ételeik vannak.
Mik a kedvenc algír ételeid?
Oh, rengeteg van. Azt hiszem, nincs is olyan, amit ne szeretnék. Amit nagyon megszerettem az a különböző birka- és báránysültek, raguk, a csicseriborsós ragu, a kuszkusz, a levesek és sorolhatnám…..A legfinomabb számomra a legegyszerűbb, amit minden sarkon vehetsz. Ez egyszerű birkahús saslikra húzva, kis zsiradékkal felváltva, csak sózva, faszén felett sütve. Na, ebből képes vagyok férfiakat megszégyenítő mennyiséget elfogyasztani 🙂
Van olyan magyar étel, amivel a családodnál nagy sikert arattál vagy éppen nem voltak hajlandóak megkóstolni?
Azt hallottam, hogy sok családnál aratott a palacsinta. Nálunk éppen az nem jött be senkinek, mint ahogy a tojásos galuska sem 🙂 Mivel az algériai konyha szinte mindenhez használ paradicsomot és paradicsomsűrítményt, ezért a töltött paprika, húsgombóc paradicsomszószban, paradicsomleves nagy sikert aratott. De a töltött csirke is favorit, ahogy a brassói aprópecsenye, valamint a csirkepörkölt. A birkagulyást is többször kérik.
A mi családunk leginkább a kelt tésztákért van oda. Kint nem nagyon vannak kelt tésztás sütemények, ezért ez náluk újdonság volt. Olyannyira megszerették, hogy a délutáni kávézáshoz mindig kell sütnöm valamit.
A legviccesebb az volt, amikor bundáskenyeret sütöttem, ők pedig megcukrozták. Először azt hittem, sózni akarták volna, csak valami félresiklott, de hamar kiderült, hogy ők desszertként fogyasztják. A felvert tojásba egy kis tejet tesznek, ebbe forgatják a kenyeret, majd megcukrozzák. Nagyon bizarrul hangzott, de ők meg azt furcsállották, hogy ezt az „édességet” én sózom 🙂 Persze megkóstoltam és nagyon ízlett, azóta már megtudtam, hogy van egy másik változata, az úgynevezett francia tekercs. Ezt ajánlom, nagyon finom. Ehhez nagyobb szelet kenyér kell, legjobb a toast kenyér. Egy-egy szeletet ebből kicsit ellapítunk a kezünkkel vagy nyújtófával, megkenjük ízlés szerint lekvárral, fahéjas-cukros vajjal, mogyorókrémmel stb. Feltekerjük, ha szükséges fogpiszkálóval összetűzzük, majd tejes tojásba forgatjuk, olajban kisütjük és porcukorba forgatjuk. Nagyon finom.
Megosztod velünk a kedvenc helyi édességed receptjét?
Az itteni sütemények inkább látványra észbontóak, a belbecsük nem annyira kívánatos számomra. A legtöbb sütemény csodálatos köntösben tetszeleg, de mindegyik egyenízű. Igazán finom, amolyan krémes tortaféléket nem készítenek, inkább a kisebb szeleteket, vagy aprósüteményeket szeretik. Amelyek viszont nem annyira ízletes linzerszerű tésztából készülnek, valamilyen mogyorós, diós nagyon cukros töltelékkel. A baklava is népszerű, de hát az sem éppen fogyókúrás desszert. Sajnos én nem szeretem az ennyire édes, már-már émelyítő süteményeket. Vannak nagyon finom édességek, amelyek inkább olajban sütöttek, ezeket szeretem, de elkészítésük vagy bonyolult vagy egy magyar házitündér kamrájában/konyhájában nem valószínű, hogy találna hozzávalót és az elkészítéséhez speciális eszközt, ezért ezeket nem említem, bár szívesen ajánlom megkóstolásra, ha az élet úgy hozza. Ilyenek a kelbelúz, ez sepciel nem olajban sül 🙂 azután igen népszerű a griwech, mely olyan mint a csörögefánk, csak tojás nélkül készül, és a végén aranyszirupba (karamellizált cukorszirup) vagy mézbe forgatják), (a képen egyik nővérem, Zulayhka sütögetésének eredménye látható),
az én kedvencem a zlebia, és a burek tésztája datolyával töltve.
Amit a magyar háziasszony is el tud készíteni, az a flan, ez egy vaníliapuding – állagra más ugyan, de ízében ugyanaz, melyet karamellel öntenek le,
vagy ez a tekercs, mely egyszerű linzertészta, amelyet harmadolnak, s az egyharmad részét vajas datolyamasszával gyúrják össze, ezt ráfektetik a kinyújtott kétharmadnyi tésztára, feltekerik és kisütik.
Ezen kívül ott van még a szintén egyszerű de nagyon finom tejbedara datolyamártással:
7 dl tej
10 dkg búzadara
1 evőkanál mandula
1 csomag vaníliás cukor
1-2 csepp vaníliaaroma
1-2 csepp mandulaesszencia vagy -aroma
10 dkg datolya kimagozva
étcsokival bevont datolyadrazsé
1/2 dl tej
1 dl tejszín
A tejből és a búzadarából édes tejbedarát főzünk, melybe 1 púpozott evőkanálnyi apróra vágott mandulát keverünk, ezzel együtt főzzük meg a darát. Ezután csészékbe öntjük, és félretesszük hűlni és dermedni.
A datolyát apró darabokra vágjuk, robotgépben a 1/2 dl tejjel és az 1 dl tejszínnel, aromákkal, a vaníliás cukorral mártás sűrűségűre turmixszoljuk.
A kihűlt darát tányérra borítjuk, körbeöntjük a datolyamártással, narancsgerezddel, narancshéjjal és a datolyadrazsékkal díszítjük.
De az örök kedvenc, tipikus algériai sütemény (bár francia eredetű) a Mille-feuille (francia nyelvtudással hadilábon állók velem egyetemben ejtsék valahogy így: milfej 🙂 )
A leveles tészta készítését nem részletezem, én mindig magam készítem, de nekem van rá időm 🙂 ezért nyugodtan lehet boltit használni. Szobahőmérsékleten felengedjük a tésztát, vékonyra kinyújtjuk és több, legalább 4 lapot sütünk belőle, melyeket egymásra rétegezünk a következő krémmel felváltva:
7,5 dl tej
18 dkg cukor
3 tojássárgája
7 dkg liszt
4 teáskanál kukoricakeményítő
Kikeverjük a cukrot a tojássárgákkal, hozzáadjuk a lisztet és a keményítőt, a vaníliás cukrot és apránként annyi tejet, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen a massza. Felforraljuk, 10 percig főzzük, de legalábbis míg be nem sűrűsödik. Kicsit hűtjük, majd felhasználjuk. Amikor betöltjük a lapokat, kicsit nyomjuk is össze őket. A süteményt hagyjuk legalább fél napig állni, hogy a tészta megpuhuljon. Ekkor könnyebben szeletelhető is. A tetejét cukormázzal vonjuk be és csokoládéval dekoráljuk.
S még egy recept, arab kávétorta. Ezt egy régi szakácskönyvben találtam. Nem tudom, valójában mennyire arab, de eszményi torta. Elképesztően finom, évente többször elkészítem, ezért ajánlom nagyon jó szívvel.
6 tojás
25 dkg cukor
5 dkg csokoládé
1 evőkanál őrölt pörkölt kávé
½ csomag vaníliás cukor
4 evőkanál liszt
½ csomag sütőpor
A krémhez:
20 dkg margarin
15 dkg porcukor
3 tojás sárgája
1 tojás
2 dl tej
2 evőkanál erős feketekávé
5 dkg csokoládé
vaníliás cukor vagy vanília kivonat
A tetejére:
kevés tortabevonó
A cukrot a tojások sárgáival és a vaníliás cukorral habosra keverjük, elegyítjük a gőz fölött felolvasztott csokoládéval, hozzáadjuk a kávét, a sütőporral elkevert lisztet, végül a tojások nem túl keményre vert habját (inkább olyan legyen az állaga, mint a tejfölnek, mielőtt fellazítjuk).
Sütőpapírral bélelt tortaformában, előmelegített sütőben, 175 fokon megsütjük. Kihűtjük, és két vagy három lapba vágjuk, attól függően, mennyire emelkedett meg a tésztánk.
A krémhez a cukrot jó alaposan kikeverjük a tojások sárgáival, az egész tojással, a vaníliás cukorral. Hozzáadjuk a kávét, a csokoládét, s a tejjel lassú lángon, folyamatos keveréssel sűrűre főzzük. Amint kihűtöttük, simára keverjük a vajjal.
A krémmel megtöltjük a tortalapot, hagyunk belőle az oldalára, és a tetejére is. Egy kis csokimázt is csorgatunk rá, pár dkg tortabevonóból készítve. Csillagcsőrös habzsák segítségével a megmaradt krémmel díszítjük.
Köszönöm szépen Beának az interjút, hogy ilyen érdekesen, szemléletesen mesélt az életéről, ételeiről!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
2 thoughts on “Élet és étel Algériában – interjú egy magyar muszlimával 2.”
You must be logged in to post a comment.
A riport 2. része is nagyon jó, érdekes, izgalmas. Az itt leírt receptekből is érdemes lesz kipróbálni néhányat!
Csak most akadtam ra erre a blogra, nagyon tetszett ez a ket bejegyzes. Teljesen egyetertek Beaval, nekem is ugyanilyen erzeseim vannak az iszlammal es Algeriaval kapcsolatban.