Emlékszel a hitlerszalonnára?
Emlékszel a hitlerszalonnára?
Ez egy olyan „szalonna”, ami nem tartalmaz húst, sőt ez egy lekvár. Én imádtam gyerekkoromban, bár akkor nem is tudom, hogy hívtuk otthon, de nem így, az biztos. Talán simán kemény lekvárnak… 🙂
De mi is ez és miért kapott ilyen nem túl bizalomgerjesztő nevet (haha, nem túl bizalomgerjesztő, mondom én, egy Konyhalál nevű bloggal…)
Ez egy sötétpiros, kemény, szeletelhető lekvár, amit nem üvegben árultak, hanem papírba csomagolva, amin átsejlett a tartalma. Ma nagyjából a sütésálló lekvár hasonlít hozzá állagában. Vékony szeletekben kenyérre tettük, de előfordult, hogy a (két-három) szelet(ke) kenyér nélkül csúszott le…
Na és a neve. A II. világháború végén komoly élelmezési problémák léptek fel. Ekkor Hitler parancsba adta a birodalom vegyész-kémikusai számára, hogy találják meg a megoldást a birodalomban várható éhezés megelőzésére, az élelmezés válságos helyzetére. Így jött létre ez az állati és növényi anyagokat, fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmazó kemény lekvár. Először Németországban terjed el, majd megjelent Magyarországon is, és a háború után sem tűnt el.
Maradék gyümölcsökből és aromákból készült, ahol nem igazán a minőség, hanem inkább a mennyiség volt a fő szempont. Mindenesetre emlékeim szerint az ízt nagyon eltalálták így is…
Nézd meg ezt is: Ezeket ettük a nyolcvanas években 1. rész és 2. rész
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához, ne maradj le semmiről! 🙂
6 thoughts on “Emlékszel a hitlerszalonnára?”
You must be logged in to post a comment.
Emlékszem és nagyon szerettem.
1943-as születésű vagyok, és jól emlékszem. Még arra is, hogy faládás kiszerelésben is szállították. A ládikára valaki kerekeket szerkesztett nekem és azzal játszottam. Úgy emlékszem gyümölcsíz volt az elfogadott neve
Én negyven kilences vagyok, és szintén jól emlékszem erre a csemegére. én speckó, nagyon szerettem. Kevés víz, összekeverve egy kicsit hígabb állapot, és tésztára téve, nekem nagyon bejött.
Most is lehet kapni! Például a Pestszentlőrinci piacon!
Mifelénk Sztalin-szalonnának hívták, hiszen akkor már nem létezett a Hitler, Sztalin viszont nagyonis. Az a gyümölcsíz sokkal különb volt mint a mai sütésálló szélhámosságok, amik ízesített vizes zselatin, nulla rosttartalommal. Nme is engednék ilyent forgalomba hozni, annyira hitvány.
Nálunk Vajdaságban (mostani Szerbia északi része), Marmaládé volt a neve.Többféle ízű volt, de szerettük nagyon.