Nagy termosztörténelem, avagy így lett a termosz mindennapi társunk
Kávé? Legyen forró! Vagy nem? Van, aki forrón szereti, de nyáron lehet jeges is. De semmiképpen nem langyos vagy kínjában kihűlt. Hogy ezt elkerüljük, vagy felhörpintjük gyorsan vagy ha már kihűlt, rámelegítünk (azt hiszem, erről és az állandó kihűlt kávéról a kisgyerekes anyák sokat tudnának mesélni). Vagy pedig jöhet a termosz és sokáig élvezhetjük az ideális hőmérsékletet. Na de mi is az a termosz, hogyan lett a napjaink része?
Miért nem hűl ki a kávé a termoszban?
A termosz egy dupla falú palack, melynek két fala között vákuum van. Mivel nincs levegő, így nem vezeti a hőt, nem is áramoltatja, csak sugározza – de ezért alumínium a felületet, hogy a sugárzást visszaverje.
Honnan van a találmány?
1892-ben Sir James Dewar brit fizikus találta fel a technológiát, így a termosz ősét róla Dewar-palacknak hívják. A folyamat a maihoz hasonló volt, két lombik közül kiszivattyúzta a levegőt.
Ez annyira jónak bizonyult, hogy 12 év múlva forgalomba is hozták. De Dewar ezt egy kicsit „elszúrta” ugyanis nem védette le a találmányt, így ezt két szemfüles német üvegfúvómester tette meg. A gyártást egy Thermos nevű gyárban kezdték meg, innen az azóta is használatos neve.
A termosz hamar világhódító útra indult, 1909-ben például már Déli-sarkon tartotta melegen Ernest Shackleton Antarktisz-kutató kávéját.
A II. világháború nagy lökést adott a gyártásnak, brit katonáknak heti több tízezer darabot készítettek el.
Az 50-es évektől már ételek tárolására is gondoltak termosz-technológiájú edényekkel.
1985-ben jelent meg a kávéadagolós termosz, szerintem minden háztartásban megtalálható (valahol) egy-egy hasonló darab.
1987-ben kitalálták, hogy milyen jó, ha a kávé mellé zenét is hallgathatunk, így kitalálták – és itt nem lacafacáztak, le is védették 🙂 – a termoszt, melynek aljába rádiót építettek be. Ez valami miatt annyira nem lett elterjedt… 🙂
És mi a jövő?
A termosz annyira időtállónak bizonyult, hogy azóta sem találtak ki jobbat. De persze azért próbálkoznak. A Coffee Joulies nevű eszköz tulajdonképpen acél kávészem, melynek a belsejében termoaktív anyag található, ami 60 fok felett energiát vesz fel, megolvad, majd hűlés közben visszasugározza a hőt a környezetébe. Egy órán át tartja az ideális hőmérsékletet. A praktikusságát tekintve vannak aggályaim, mert az nem derült ki, hogy a kávészem mekkora, de valószínűleg nem túl nagy. Ez azt is jelenti, hogy egy „normális háztartásban” 😉 ezt mindig keresni kell, használat közben vagy előbb-utóbb nekikoccan a fogadnak vagy pedig ki kell halászgatni a kávéból.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
Ez az írásom megjelent a Kávé oldalán is.
2 thoughts on “Nagy termosztörténelem, avagy így lett a termosz mindennapi társunk”
You must be logged in to post a comment.
Bocsi,hogy nem vág a témába,de HÚÚÚÚÚ de jóóóó a hajad!!!!
Köszönöm szépen, ezen nagyon jót nevettem 🙂