Egy jó gasztroblogger vs. én – coming out

 

Milyen egy jó gasztroblogger?

Az emberek elképzelik, hogy milyen, mit tud, mit csinál. A gasztroblogger pedig ezt erősíti vagy csak jóváhagyja az írásaival, bejegyzéseivel.

Én gasztroblogger vagyok? Annak mondom magam (jobb híján), de a sztereotípiáknak nem igazán „felelek meg”…

 

 

– Egy gasztroblogger minimum szakács/cukrász végzettséggel rendelkezik.

Nekem semmi ilyesmim nincs. Egy ideig foglalkoztatott a cukrász képzés, de aztán rájöttem, hogy nem akarnám én ezt iskolarendszerben tanulni. Az érdekesség a gyakorlat része lenne, de azt egy főállás mellett kb. lehetetlen teljesíteni. És persze el kell kezdeni valahol, de komplett napokat pl. mosogatással, takarítással tölteni annyira nem építő szakmailag. (Biztosan van olyan gyakorlati hely, ahol nem – csak – ez megy.)

 

– Egy gasztroblogger tisztában van minden gasztronómiai szakkifejezéssel, alapanyaggal, konyhai trükkel stb.

Hívtak többször pl. a Konyhafőnök műsorba (mint gondolom, az összes gasztrobloggert). Én ebben a játékban alaposan elbuknék. Nyilván ez egy kissé eltúlzott műsor, az ott nyertesek sem voltak feltétlenül tisztában mindennel, de azért itt látom rendesen a hiányosságaimat. Hiányosság? Ki tudja…  Érdeklődöm a téma iránt és nyilván sokat olvasok róla, de vannak, amit kimaradnak. Pl. húsokból elég rossz vagyok, a különböző húsféléket nem biztos, hogy felismerem, de egy pörköltben levő állatfajtát sem…

 

– Egy gasztroblogger alázattal bánik az alapanyagokkal.

Na, ha van szó, amitől égnek áll az összes hajszálam, az az alázat (meg az énidő, meg a komfortzóna stb-stb). Pedig ugye pl. az összes tévés vetélkedőben, tehetségkutatóban minden 3. mondatban szerepel ez az „alázattal bánik” fordulat. Mert mi van, ha én mondjuk a steaket teljesen átsütöm, mert én úgy szeretem vagy a kaviárt ketchuppal eszem, mert szerintem úgy finom? Az étel „van értünk” és nem fordítva.

 

– Egy gasztroblogger azért írja a blogját, hogy másoknak segítsen.

Nagyon örülök, ha tudok adni ötletet vagy egy jó receptet, de az elsődleges szempont nekem a blogírásnál, hogy „önkifejezzek”, saját magam „szórakoztatása”. És az tök jó, ha ezzel másoknak is tudok adni valami pluszt, de ez csak a 2. helyen van….

 

 

– Egy gasztrobloggernél mindig saját készítésű étel van az asztalon.

Én meg pl. ebédet rendelek. Nem szeretek „muszájfőzni”.

 

– Egy gasztroblogger messzire elkerüli a gyorséttermeket, a tasakos ételekre, leveskockákra stb. rá sem tud nézni.

Nekem meg baromi jól tud esni néha egy sajtburesz + sült krumpli kombó.

A tasakos kaják nyilván nem jelentik a gasztronómia csúcsát, de nekem van, ami ízlik (és persze van, ami nem).

 

– Egy gasztroblogger csak a piacon vásárol Mari nénitől, aki a Nyírségből hozza minden nap a frissen szedett zöldségeit, és Feri, a hentese mindig félreteszi neki a legszebb húsokat. A tejet egy Balaton melletti kis faluból szállítják neki, mert csak az a finom. (Kivéve, ha ezeket mind saját maga termeli/tartja a saját kertjében.)

A piacozás nem lenne mondjuk ellenemre, de közelebb vannak a boltok, mint a piac, én meg nem szeretek cipekedni, szóval maradnak többségében az élelmiszerboltok.

 

– Egy gasztroblogger szerint az étel szent és sérthetetlen.

Ezzel egyet is értek, meg nem is. Azt például utálom, amikor valaki direkt pazarolja az ételt, dobálózik vele, egy svédasztalnál púpozott tányérba szedi a kajákat, majd negyedét sem eszi meg.

De vannak, akik szerint szentségtörés az ételt kajának hívni. Hát én hívom. A kedvencem meg a nyúlseggtortám. Ez sokaknál kiveri a biztosítékot, hogy ételt így nem nevezünk. Én igen. Mert vicces.

 

– Egy gasztroblogger oldalán csak csak a komoly főzős tartalmak, receptek szerepelhetnek.

Nálam meg a humor abszolút az oldal – és az élet – része. Van, akit csak az ilyenfajta tartalom vonz az oldalamra, a főzés egyáltalán nem érdekli. Baj? Szerintem nem.

 

– Egy gasztroblogger szerint az étel nem játék.

De. Miért ne lehetve vele „játszani”, mielőtt megesszük?

 

Hát, ilyen egy szabálytalan gasztroblogger.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés és a leírtak ellenére is követni szeretnél :), akkor csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre! 🙂

 



1 thought on “Egy jó gasztroblogger vs. én – coming out”