Michelin-csillag – mi köze a gumiabroncsnak az étteremértékeléshez?

Gondoltad volna, hogy az éttermeknek a csillagokat ugyanazok osztogatják, akik a gumiabroncsokat gyártják? Hogy is volt ez?

A történet 1891-ben kezdődött, amikor Edouard Michelin francia üzletember és testvére André, feltalálták a leszerelhető gumiabroncsot. Akkor még nem volt túl sok autó, a tulajdonosokat erősen ösztönözni kellett az abroncsvásárlásra. Azt találták ki, hogy kiadnak egy olyan (eleinte) ingyenes térképet – a Michelin Guide-ot -, amelyen a benzinkutak, autószerelők mellett a kitűnő vidéki éttermek és hotelek szerepelnek és ezzel bírják rá az embereket, hogy kitérőket tegyenek az utak mentén és használják a Michelin gumiabroncsokat. A cég bátorította az utazókat, hogy gyűjtsenek minél több adatot az utakról és a környező hotelekről, ezekkel az információkkal aztán a későbbi kiadványokat kibővítették. Ezek a kiadványok már külön tartalmazták a Francia Autóklub által ajánlott helyeket és értékelték a szálláshelyek minőségét és ellátását.  1919-ben jelentek meg először a vörös borítójú könyvek, amelyek több országra vonatkoztak egyidejűleg. A zöld színű Michelin könyveket először a második világháború előtt adták ki.

1926-ban vezették be a csillagozást, először még csak egy csillagot kaptak a jó éttermek, majd a 30-as években jött a 2 vagy 3 csillagos értékelés. Egy csillag az olyan éttermeknek járt és jár ma is, amik saját kategóriájukban kiemelkedőek, a két csillag azoknak, amik megérik a kitérőt, míg hármat azok kapnak, amelyeknek kiváló konyhája már önmagában megér egy utazást. 

A Michelin cég leányvállalata a ViaMichelin ma már digitális formában is hozzáférhetővé teszi a térképeket és ajánlásokat. A könyvek egész Európára érvényesek, 2007-ben már New York és San Francisco szállodái és éttermei is külön kiadványban szerepelnek.

Az éttermeket 3-6 hónapos franciaországi tréningen átesett, inkognitóban érkező szakemberek vizsgálják. Világszerte 80-90 inspektor él, de mivel titokban tartják kilétüket, pontos létszámot nem is lehet tudni. Gyakorlatilag kihalásos alapon lehet közéjük bekerülni. Az étterem tesztelése után minden apró részletről feljegyzést készítenek az alapanyagoktól kezdve a technológián és a szakács kreatívitásán keresztül az étterem berendezéséig. Állítólag azért nem annyira álommunka ez, rengeteget kell utazniuk, ezért gyakran magányosak, naponta 2 étteremben kell enniük, majd hosszadalmas jelentéseket írniuk. Sőt, mivel a csillagos helyek csak az 5 %-ot teszik ki a végigjárt helyeknek, ezért már mindenki túlvan egy-két ételmérgezésen is – veszélyes munka ez, na 🙂

A csillagokat egy évre, vagyis a következő kiadvány megjelenéséig kapján az éttermek – és nem a szakácsok, bár nagyban rajtuk múlik a dicsőség. Ha valaki egyszer megkapta, utána igen nagy presztizsveszteséget jelent a következő évben nem megtartani.

Magyarországon nemrég adták ki az első csillagot, íme a magyar Michelin „történelem”:

• 2010. március 16-án Budapesten Gerendai Károly étterme, a Costes kapta meg elsőként, egyetlen magyarországi étteremként a Michelin-csillagot.
• 2011-ben a Vörösmarty téri Onyx Étterem érdemelte ki az egy csillagos elismerést, a Costes pedig meg tudta őrizni a csillagot.
• 2014-ben a Borkonyha étterem is egy Michelin-csillagot kapott.
• 2015-ben a budapesti Tanti kapta meg az elismerést.
• 2016-ben a Costes Downtown is egy csillagot kapott.

Nézd meg, hogy tesztelem én az éttermeket 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Guide_Michelin

http://www.lobu.hu/michelin-csillag-tortenete.html

Oszd meg

Csiripeld ki