Mennyi idő alatt készül el egy ötperces süti?

Blogot írni könnyű!

Csak eszedbe jut egy téma vagy gasztroblog esetében úgyis főzöl a családnak, bepötyögöd és már kész is.  Vagy nem? 🙂

Leírom, hogyan születik meg egy-egy blogbejegyzés nálam.

Recept kiválasztása

Rengeteg gasztoblogra és gasztro témájú oldalra fel vagyok iratkozva, mint olvasó. Ha találok valami ígéretes receptet vagy ötletet, már mentem is el vagy nyomtatom ki magamnak, hogy majd egyszer megvalósításra kerüljön. Csak a nyomtatott verzióból egy tömött fióknyi van…

Van, amikor egy konkrét ízt, alapanyagot vagy formát (pl torta, ami szállítható, nem kenődik) keresek, ilyenkor elkezdem bújni az internetet, amíg nekem tetsző – vagy olyanra átalakítható – dolgot találok. 

A legtöbbször fotó alapján választok, ezért igyekszem én is a tőlem telhető legínycsiklandóbb képeket feltenni a bejegyzéseimhez, ez „adja” el a receptet, ha neked is elindul tőle a nyálelválasztásod, már nyert ügyem van!

Bevásárlás

Na, ilyenkor szokott az lenni, hogy tuti nincs az egyik alapanyag … Újratervezés még a boltban, kitalálom, mit mivel helyettesíthetek; mégis egy másik receptet választok vagy elslattyogok egy másik boltba is.

Főzés/sütés

Hozzávalókat előkészítem, indulhat a munka. Mivel lusta előrelátó és jó szervező vagyok, próbálom a lehető legkevesebb mosatlannal megúszni, mert úgy csak Jamie Oliver főz, hogy utána két köbméter edényt kell elmosogatni (az asszisztenseknek) és mellesleg a konyhát is újra kell festeni, olyan nagy slunggal keveri a salátát két kézzel. 

Itt két lehetőség van: jól sikerül az étel vagy nem. Van, hogy tök finom, de egyszerűen nem úgy néz ki, ahogy én azt elképzeltem és hát van olyan is, hogy én nem találom annyira finomnak. Ilyenkor nincs mit tenni, hiába a jó fotó, a másnál bevált recept, nálam természetesen nem lesz belőle bejegyzés. Fontosnak tartom a hitelességet, az olvasók csak így tudnak megbízni a bloggerben, emiatt fognak visszatérni az oldalamra.  

Fotózás

A főzést úgy kell időzíteni, hogy a végén, a tálalásnál lehetőleg süssön a nap, legyen fény a fotózás miatt. Nekem egy egyszerű kompakt gépem van (el sem árulom, hogy egy ragtapasszal van összeragasztva és az exponálógomb mellett még két helyen kézzel kell összetartani :D) és én sem vagyok egy fotószseni, szóval csak úgy lesznek vállalható képek, ha fény is van. Ez télen hétköznap, munka után esélytelen, ilyenkor vagy lámpafénynél csinálok sz@r képeket az ételről vagy nem lesz bejegyzés.

Tervben van már egy profibb gép beszerzése, egyszerűen elengedhetetlenek a jó (= színvonalas, étvágygerjesztő vagy éppen meghökkentő, érdekes) fotók, az emberek csak görgetik az üzenőfalukat lefelé a Facebookon, csak egy szemvillanásnyi időnk van, hogy „megfogjuk” őket a tartalommal.

De jelenleg így megy ez:

Vágd fel, tálald fel ízlésesen a cuccot, keress és rakj mellé valami passzoló dekorációt is, keresd meg a napfényes, ámde nem napsütötte helyet a lakásban (tuti lenne a szabadban, de azt hiszem, néznének a társasház előtt, ha kiszaladnék egy tányérral és bőszen fotóznám :D), fotózz úgy, hogy lehetőleg csak a lényeg kerüljön bele, a közben elhajított tepsi, konyharuha, szekrény sarka stb. nem, készíts minimum 20-30 40-50 fotót, hogy abból egy-kettőt elfogadhatónak ítélj, majd vágd meg, szerkeszd meg a képeket, tegyél rá logót és már kész is. Akik viszont profi fotókat csinálnak, sokkal többet elszöszölnek ezzel a résszel, mint én. Van, hogy az éppen sülő étel egyik felét otthagyom, hogy a már kész részt gyorsan lefotózhassam, mert teljesen frissen mégiscsak jobban néz ki.

Bejegyzés írása

Nahát, még csak most jutottunk el ide 🙂

Bár különösebb írói véna nem szükséges egy gasztrobloghoz (mondjuk én szeretem olvasni a receptekhez kapcsolódó történeteket, ha vannak), mégis néha azt érzem, hogy most nincs „ihletem” bejegyzést írni. Ha ráveszem magam, akkor bepötyögöm a receptet, beillesztem a képeket, írok valami – reményeim szerint – figyelemfelkeltő szöveget, igyekszem nem hülyeségeket leírni, szóval némi guglizás is elkél néha, keresek hasonló recepteket ajánlónak, megjelölöm a forrást, megszerkesztem a szöveget, címet adok, beidőzítem és kész is a bejegyzés.

Aztán van, hogy átidőzítem, mert pl. mutatnék valami tuti hűsítő desszertet, erre beütnek a nyári „talajmenti fagyok” 😀

Tavaly volt egy állandó „rovatom”, keddenként a KözösKedd, ahol egy-egy témát megadva közös ötletelésre invitáltam a bloggereket, ehhez előtte ki kellett találnom hetente egy-egy aktuális témát, majd a beérkező képeket, recepteket egyesével felrögzítenem a posztba, szinte egész napos jelenlét kellett hozzá. Sokan szerettétek, talán lesz majd folytatása 🙂 A szinte folyamatos jelenlét, a gyors reagálás a kommentekre, kérdésekre amúgy is elengedhetetlen, ha valaki éppen sütés közben van és felmerül egy kérdése a leírtakkal kapcsolatban, akkor nem szerencsés váratni. Milyen szerencse, hogy én meg úgyis Facebook-függő vagyok…

A bejegyzéseket vagy otthon pötyögöm a kanapén ülve a tabletbe, de ezen utálatos dolog blogot szerkeszteni vagy hát … a munkahelyen 🙂 Rendes gépen gyorsabban megvan.

„Marketing”

Ahhoz, hogy „odataláljon” az olvasókhoz, megosztom a bejegyzéseket Facebook oldalamon, jó pár „főzős” csoportban, Twitteren, Gooogle+-on…, bújom a nézettségi statisztikát 🙂 próbálom a Google számára kulcsszavakkal megtalálhatóvá tenni a bejegyzést, majd válaszolok az esetleges kérdésekre, kommentekre. Folyamatosan olvasom a blogolásról, facebook és Google „lelkivilágáról”, személyes és „céges” márkaépítésről szóló cikkeket, amiket igyekszem a saját szempontjaim szerint hasznosítani.

A „hasznos” bejegyzéseken kívül szerintem az embereket szórakoztatni is kell, mert nagy részük kikapcsolódni jár a közösségi média oldalakra. Erre kiváló szintén a Facebook, ahol a témába vágó vicces képeknek, mémeknek, videóknak külön rajongótábora alakult már az oldalamon. Nem mellesleg én is imádom ezeket! 🙂

Sima ügy, nem? 🙂

Remélem, érdekesnek találtátok ezt a kis „betekintést” a bloggeréletbe. 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához! 🙂

Oszd meg

Csiripeld ki