Szerintem – Az ebéd kitalálása munka?

 

Hallottatok már az érzelmi házimunka kifejezésről?

Én ma olvastam erről a fogalomról először, vagyis eddig nem tudtam, hogy erre létezik szó(kapcsolat).

 

Mi az érzelmi házimunka?

Érzelmi házimunka alatt azt a befektetett időt és energiát értjük, amit a kapcsolatok ápolásával, figyelemmel kísérésével, a családi élet és a mindennapok szervezésével, a magunk és párunk érzelmi életének ápolásával töltünk − és ezt a munkát is jellemzően a nők végzik el a családban. Ráadásul a férfiak számára sokszor láthatatlan marad ez a dolog, hiszen nem előttük és rejtett folyamatokon keresztül zajlik – írja Vida Katalin és Máriási Dóra pszichológus az Üvegplafon blogon.

Az érzelmi munkát elsősorban a (fizetett) munka világában nevezték nevén, általában a szolgáltató, ápoló szektor dolgozóira jellemző az ilyenfajta munkavégzés is, leegyszerűsítve az, amikor az ügyfeleknek a „lelkét is ápolni kell”, amellett, hogy a tényleges feladatot elvégzik.

 

Ma egy Facebook-posztban merült fel az érzelmi házimunka téma, ahol többek között az ebéd (menü) kitalálása lett felhozva példának – bár erre szerintem jobban illik a szellemi házimunka név (érzelmi házimunka pl. annak kitalálása, hogy mit vegyünk a gyerek tanárnénijének ajándékba, figyelni a szülinapokra, elmenni a szülőire, racionalizálni, hogy egy fordulóval minden intéznivalót a legkevesebb idő- és energiaráfordítással elintézzünk stb.). Pro és kontra is érkeztek kommentek, elsősorban férfiaktól (de nem akarok általánosítani) jöttek olyan hozzászólások, melyben gyakorlatilag kiröhögték ennek a munka mivoltát.

Persze, ha fekszel a kanapén a tv felé fordulva, de közben az jár a fejedben, hogy mi legyen a hétvégi menü, azt nehéz úgy megmagyarázni, hogy te most éppen házimunkát végzel.

 

De mit is kell csinálni az ebéd kitalálásához?

Végiggondolni, hogy a család tagjai közül ki mit szeret.

Ki lesz éppen otthon?

A leveshez passzol-e a főétel?

Voltak-e ezek az ételek vagy hasonlók az elmúlt napokban?

Elég tápláló-e mindenki számára?

Megkeresni hozzá a receptet,

Van-e otthon hozzávaló?

Ha nincs, mikor, hogyan, hol, mennyiért lehet beszerezni?

Ha nincs otthon, de boltba nem akarsz menni, akkor mi legyen helyette?

Elég lesz-e, hogy másnap munkába is vigyünk belőle?

Ha van maradék előző napról, hogyan tudjuk felhasználni?

Van romlandó alapanyag, amit már el kell használni?

Belefér-e a költségvetésbe?

Lesz-e elég idő az elkészítésére vagy más tennivaló is akad mellette/helyette?

Ha valami előkészületet igényel, nem késtél-e el még vele (pl. hús pácolás, tészta kelesztés)?

Ha valakinek van valamilyen ételérzékenysége, intoleranciája, akkor a fentieket szoroz meg legalább tízzel.

 

És közben csak fekszel és „nézed” a tv-t (a fejed arrafelé van, de gyakorlatilag csak nézed, de nem látod).

Szóval, ennek átgondolása munka?

Munka!

Lehet, hogy csak egy percig gondolkodsz ezen, de lehet, hogy sokkal tovább, gondolj csak arra, amikor vendégeket vársz és sokkal nagyobb gondot fordítasz a menü kitalálására. És nem véletlenül működnek rengeteg taggal a „mit főzzek ma” témájú Facebook-csoportok is.

Persze, nem megerőltető munka, de őszintén, nem lenne egyszerűbb, könnyebb az életed, ha ezt a feladatot másra ruházhatnád? És egy napra valóban nem sok az 1-2-5 perc, de szorozd fel ezt egy hónapra. Így már sokkal látványosabb. 

És még mennyi ilyen elvégzendő “nem munka” van…!

 

Kíváncsi vagy a véleményemre? Olvasd el ezeket is:

Szerintem – Olyan nehéz lenne megérteni A Konyhafőnököt?

Szerintem – Miért elvárás még mindig a borravaló fizetése?

Szerintem – Gyilkos a csirkét vágó nagymama?

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához, ne maradj le semmiről!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük