Élet és étel Portugáliában – interjú
Az egyik kedvenc részem a saját blogomon az Élet és étel… sorozat, amelyben külföldön élő magyarokat kérdezek az ottani életükről és persze az ételeikről. Annyira szeretem olvasgatni a történeteket, ezeket látva mindig kedvem támad az adott országba ellátogatni!
Mai interjúalanyom Krisztina, aki a napfényes Portugáliában él és dolgozik már 11 éve.
Hol élsz és mióta?
Portugáliában, Lisszabonban, már 11 éve.
Hogy kerültél Portugáliába?
Nyelvet tanulni jöttem Coimbra egyetemre. A másik oka, hogy édesanyám is itt él. Amikor kijöttem, nem voltam benne biztos, hogy maradok, de nagyon megszerettem ezt az országot.
Mivel foglalkozol?
Idegenvezető vagyok és portugál órákat adok.
Mennyire volt nehéz új életet kezdeni?
Mivel eredetileg mesterfokozatú trombitatanár vagyok, ezért az elején zenével kerestem meg a napi betevőmet, mellette pedig tanultam a nyelvet, majd zenekarokban, zeneiskolában tanítottam. Később jött a család, most pedig már engedéllyel rendelkező idegenvezető vagyok. Szeretem, amit csinálok, így azt érzem, hogy a helyemen vagyok és ide tartozom.
Könnyen beilleszkedtél?
Igen, mert mielőtt kijöttem, már 18 országban jártam és tudtam, hogy mit akarok. Amúgy sem vagyok az a konfliktuskereső típus, ezért nem volt nehéz beilleszkedni. Persze mindenki, aki külföldre költözik, átesik a kultúrsokkon, de alapvetően könnyű volt… gondolom, ez személyiségtől is függ.
Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?
A lassúság – 3 hónapomba telt, hogy átálljak az addigi rohanó hétköznapjaimból és átvegyem az itteni mentalitást.
A pontatlanság – vidéken szeretnek késni az emberek, és meg sorolhatnám, de úgy vagyok ezzel, ha itt élek, akkor arról vagy szépet vagy semmit.
Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?
Mivel családom egy része itt él, ezért nincs honvágyam. A magyar ízeket is gyakran megkapom, hisz hetente jönnek vendégek Magyarországról és a bőröndjükben mindig van egy kis hely Túró Rudinak vagy Pick szaláminak. De édesanyám már a hurkát is megtölti itt, Portugáliában.
Mit esznek általában a portugálok reggelire, ebédre és vacsorára? És te?
Reggeli: a portugálok nem feltétlenül otthon reggeliznek, gyakran a közeli kávézóban esznek. A portugál kávé szerintem nagyon jó, az espresso mellett van például mi tejeskávénkra hasonlító Galão, amit hosszú pohárban, hosszú kanállal szolgálnak fel – és természetesen egy kávészerető nép kávéval kezdi a napot.
Ehhez pirítós kenyeret (tósztot) vajjal vagy anélkül, melegszendvicset, pékárut, felvágottas croissant-t esznek, de a leggyakrabban a reggeli édes.
Ebéd: Portugália leghíresebb hala a tőkehal, a legtöbb halat Európában a portugálok eszik. Az ebédet is szívesen fogyasztják éttermekben, ahol általában menüt kérnek, amiben egy leves (főként zöldséges krémleves), egy főétel: hús vagy hal főtt krumplival, rizzsel és salátával, valamint desszert, kávé, víz és bor van. Vagy munkahely közeli kantinba, menzára ülnek be, ezért is van ilyen sok étterem az országban.
Vacsora: Sokszor otthon vacsoráznak, munka után főznek a családnak, az egyedülállók pedig szívesen veszik igénybe az ételkiszállító cégek szolgáltatásait. Vacsoraidőben étterembe főként hétvégente járnak.
Én teljesen átvettem a portugál életmódot, mert szerintem olcsó így reggelizni, bekapni valamit a közeli kávézóban, például eszem egy pastel de nata-t (Portugália leghíresebb sütije), hozzá egy kávét (a kedvencem a pingado, amit egy csepp tejjel öntenek fel, a pingo cseppet jelent).
Van esetleg valamilyen különleges, nekünk szokatlan ételük?
Január végétől áprilisig tart például az ingola (angolnaszerű hal) időszaka, amit rizzsel, véresen készítenek el, elég drága ételnek számít, nagyjából 20 euróba kerül egy adag.
Mi a kedvenced az ételeik közül?
Nagyon szeretem a tengeri herkentyűket, langusztát, halat, és eszem is, hiszen itt ebből nincs hiány.
Egy átlagos portugál konyha vagy kamra alapfelszereltsége mennyiben tér el a magyarétól?
Hiába Vasco da Gama-nak köszönhetjük a fűszerkereskedelmet, itt általában nem fűszereznek annyit, mint a magyarok. A meggrillezett halat, húst egyszerűen csak durva konyhasóval megszórjak és kész. A salátát nem úgy készítik el, mint mi, ilyen-olyan mártással, hanem olívaolaj, ecet, só, bors és meg is van. Az olívaolaj, olívabogyó, finom kenyér, sajt (juh- vagy kecske sajt) fontos előétel minden étteremben.
A piacra járás inkább vidéken megszokott, ott is inkább hétvégente. Lisszabonban, a fővárosban kevesebben járnak piacra, mint Budapesten, ennek oka, hogy sok az étterem, mindenki megoldja valahogyan az étkezést vagy éppen a kiskereskedőnél, a zöldségesnél vagy az élelmiszerboltban vásárol be.
A portugálok nagyon szeretnek enni: miközben ebédel, már kérdi is a feleségét, hogy mi lesz a vacsora, pedig még nem is fejezte be az ebédet. Vagy éppen a metrón, buszon, utcán gyakran hallom, hogy telefonon is erről beszélnek: ma mit ebédeltél?
Fontos, hogy ne csak egyen, de JÓT is egyen. Az adagok gyakran bőségesek. Itt nincs zéró tolerancia, így gyakran meghosszabbítja az ebédidőt a finom portugál bor.
A desszertre is nagy hangsúlyt fektetnek. Az egyik kedvencem a fura nevű tevenyál, azaz baba de camelo, egy sűrített tej és tojás alapú, pudinghoz hasonló, karamell ízű desszert, a nevét onnan kapta, hogy amikor kanalazod, úgy csordul le, mintha a teve nyála lenne.
Nagyon köszönöm Krisztinának, hogy beavatott a portugál mindennapokba! Ha Portugáliába készültök és helyi magyar idegenvezetőre, programszervezőre van szükségetek, olyasvalakire, aki nem „egyenprogramot” kínál, hanem személyre szabottan, a ti konkrét igényeitek szerintit, akkor eléritek őt a Facebook oldalán. Ha pedig portugálul szeretnél tanulni, egyéni skype-os órákat vehetsz tőle, keresd emiatt itt! Honlapja: www.portugalhu.com
Olvasd el az Étel és élet… sorozat korábbi részeit is!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
You must be logged in to post a comment.