A múlt leghálátlanabb foglalkozása: a bűnevő

bunevo

 

A hét főbűn egyike a torkosság, gondolhatnánk, hogy ehhez kapcsolódik a bűnevő kifejezés, de máshonnan származik. Gondoltátok volna, hogy a bűnt meg lehet enni?

Pár száz évvel ezelőtt az akkori Angliában fokozottan foglalkoztatta az embereket, hogy haláluk után a mennybe vagy a pokolba jutnak. Így aztán – mivel akkor is ritka volt, hogy valaki bűntelenül éljen – halála előtt hívni kellett gyorsan hozzá a papot, hogy feladja az utolsó kenetet, illetve meggyónhasson nála a halálra készülő. Na, de mi van, ha a pap nem ért oda időben?

Akkor jött a bűnevő.

bunevo

Őrá azért volt szükség, hogy az utolsó gyónás óta elkövetett bűnöket egy szelet kenyér formájában megegye. Úgy tartották a régi britek, hogy ha a halott mellkasára tesznek egy szelet kenyeret, az magába szívja a vétkeket, ha pedig azt valaki elfogyasztja, akkor volt, nincs, mehet az illető a mennyországba. A bűnevő meg a pokolra, de az már az ő dolga volt… Bűnevőnek lenni nem volt túl kifizetődő „vállalkozás”, a kenyéren kívül jobb napokon egy kis sört, esetleg pár pennyt kapott, de egyébként a társadalomnak nem igazán lett igazán megbecsült tagja, a „megevett” vétkek miatt kifejezetten gonosz embereknek tartották a bűnevőket. És hát, a végén még jött a pokol…

Ezt a különleges foglalkozást 1680-ban említették először írásos formában és a 20. század elején is szokásban volt még, bár a 19. században már visszaszorulóban volt. Az egyház ugyan nem támogatta ezt a „szolgálatást”, mégis megtűrte.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Forrás: Múlt-kor

Index