Ossz ésszel – megosztás előtt gondolkodni ér!

 

Nagyon örülök, amikor arra érdemesnek találjátok a receptjeimet, bejegyzéseimet, hogy másoknak is megmutatnátok, azaz megosztjátok. És még mennyi mindent osztotok?

Alig van már olyan ember, aki nem található meg a Facebookon. Azon kívül, hogy megnézhetjük rajta a 42 éve nem látott általános iskolai osztálytársunk harmadik unokájának 228. cukin mosolygós képét, rengeteg mindenre használhatjuk, többek között felváltotta az apróhirdetési újságokat is. 

Mert gyors, egyszerű, azonnal visszajelzést kaphatunk és akár pár percen belül is létrejöhet az üzlet.

Azaz létrejöhetne, ha kicsit átgondoltabban fogalmaznák meg az emberek a mondanivalójukat. De nem teszik. És jönnek a kérdések. Vagy éppen semmi reakció nem jön, mert annyira nem lehet kibogozni, hogy mit is szeretne az illető. Amíg nagyon közeli ismerős látja csak, addig elképzelhető, hogy tudják, mire gondolsz, de ha már egy távolabbi, annak fin…fogalma sem lesz semmiről. Ha valaki olyan jó fej, hogy megosztja, az ő ismerősei meg aztán honnan tudhatnának bármit is? És az emberek osztanak. Legalább annyira ész nélkül, mint ahogyan mások posztokat írnak.

 

Lássunk néhány példát:

 

“Tedd nyilvánossá, nem osztható!” – a segítségkérő, hirdető posztok alatti első komment az esetek 90 %-ában garantáltan ez.

“Hogy kell?” – a második meg ez.

 

Oké, ezt meg is értem, nem mindenki tudja, hogyan kell átállítgatni a láthatóságot…

De aztán jönnek azok, amikhez nem kell facebook-tudás, hanem csak némi gondolkodás:

 

Profilnév: Micike és Laci (a kétszemélyes profil jelenségét hadd ne kommentáljam…)

”Elhagytam az irataimat a Kossuth Lajos utcán, jelentkezzen, aki megtalálta! Osszátok!”

És osztják. Oszt’ mi az okmányokban található neve Micikének? Vagy Lacinak? És milyen település Kossuth Lajos utcája? 

 

„Morzsi kutyánk kiszaladt az utcára, szóljon, aki látja!”

Jobb esetben van róla fotó, de sokszor az sem. Itt is az a kérdés: milyen város, melyik része? Talán egy telefonszám sem ártana, ha tényleg meg szeretnéd találni az esetleg utcán csatangoló kutyust.

 

Lakáshirdetés: „Eladó a lakásunk, két szoba, Fő úton”

Innen igazán csak “néhány” infó hiányzik: fotók, település, négyzetméter, ár, állapot stb-stb.

Mennyivel egyszerűbb ezt ötvenszer leírni egyesével az érdeklődőknek, mint egyszer a hirdetésben?

És van persze, amikor minden infó ott van, akár a szövegben, akár egy linken, de jönnek ilyen kommentek, hogy “ár??????” – lehetőleg 10 kérdőjellel a végén. Szóval, nem csak fogalmazni kellene, hanem olvasni is.

 

„Fodrászt keresek a szalonunkba.”

Mégis, hol, melyik szalonba?

 

„Állást keresek, bármi érdekel!”

Bármi? A betonozástól a gyerekfelügyeletig? Tényleg? Bárhol? Légyszi, legalább írd oda, hogy miben van tapasztalatod, mit végeznél szíves(ebb)en és persze hol lenne ideális.

 

„Eladó több darab női ruha/komód/szőnyeg stb.”

Jó esetben legalább kép van róluk – sokszor az sem -, na de a méret valahogy lemarad legtöbbször.

 

DEMIÉÉÉÉÉÉRT?

„Béláim, gondolkozzunk!” – csak hogy én is egy megosztással, egy idézet megosztásával fejezzem be.

 

Te milyen hasonló kiírásokba ütközöl a faladon?

 

Nézd meg ezt is: Egy elképzelt kisváros mindennapjai a Facebookon

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂