Élet és étel Azerbajdzsánban – interjú
Folytatódik az Élet és étel… sorozatom, ahol külföldön élő magyarokat kérdezek az ottani életükről és az ételekről.
Mai interjúalanyom Gardalits Péter, akit a szerelem vitt Azerbajdzsánba. Olvassátok különleges történetét és történeteit.
Hol élsz és mióta?
Azerbajdzsánban élek, Sumqayit nevű városban, Bakutól 30 km-re északra. 2013 augusztusában költöztem.
Hogy kerültél Azerbajzsánba?
Történetem megközelíti a mesébe illő valóságot, kivéve az internetet. 2011 nyarán kezdtem udvarolni egy azerbajdzsáni lánynak, Aykának a Facebook-on keresztül, így kerültem ki. 2012-ben meglátogatott egy konferenciára való utazása alkalmával Magyarországon. Az első találkoztásunkra így került sor. Sokan mondogatták, hogy milyen romantikus a kapcsolatunk… Igaz, de sajnos hónapokig és évekig távol egymástól, nem volt könnyű, de meghozta a gyümölcsét… Ma már boldog házasok vagyunk, és 2 lányunk van: Nafise és Leyla. 2012 decemberében az itteni kultúrális szokásoknak megfelelően meglátogattam a kedvesem családját, és elkértem az apától a lánya kezét, aki rögtön beleegyezett. Ezután hazarepültem, majd 2013 augusztusában tértem vissza, és 2014 március 1-én örökre egybekötöttük az életünket.
Mivel foglalkozol?
Angoltanár vagyok és angolt tanítok a fővárosban, „British School in Baku” -ban, továbbá egy nyelviskolának dolgozok Sumqayitban (Bakutól 30 km-re fekvő városban), valamint csoportos és magánórákat adok a lakásomon, és szabadidőmben azerbajdzsáni online-vízumügyintézéssel foglalkozok, és két helyi turisztikával kapcsolatos Facebook oldal szerkesztője vagyok: 1.”Azerbajdzsán – tippek, naprakész információk utazóknak”, 2. “Visit My Azerbaijan”. Lévén, hogy az ország szigorú a bevándorlással kapcsolatos jogszabályaikkal kapcsolatban, ezzel ellentmondásos módon viszont Európa felé nyitó politikájáról hires a miniszterelnök, meglehetősen nehéz itt külföldieknek letelepedni. A munkáltató cégek a fizetés mértékét az alkalmazottak angol tudásának szintjéhez kötik, így nagy kereslet van az európai, illetőleg anyanyelvi szinten beszélő angoltanárokra, emiatt 2015-2016 évi 50% infláció előtt a hivatásom egy aranybánya volt, mára már csak megélek belőle.
Mennyire volt nehéz új életet kezdeni?
Az életemből 26 évet Magyarországon, 1 évet Szlovákiában, azaz európai kultúrában töltöttem. Az azerbajdzsáni kultúra merőben eltér a mi megszokott világunktól. Az azerbajdzsáni társadalom egy nagyon érdekes trio ötvözetét képezi: a török kinézetű emberek, szocialista propagandával átitatott gondolkodásmóddal, muzulmán vallással és kultúrával. Az első 2-3 év nagyon nehéz volt, most már hozzászoktam. A legnehezebb talán az volt, hogy annyira egyedül és elszigetelten éreztem magam, lévén hogy nem tudtam a nyelvüket, se azeriül, se oroszul, így a Magyarországon megszokott “népszerűségből” peremvidékre kerültem, amely mély magányra ítélt. Zavart, hogy nem foglalkoztak vele, hogy nem értem, miről beszélnek. Az új szokásokhoz, ételekhez, viselkedésmintákhoz, valamint öltözködési íratlan szabályzathoz való igazodás mindig viszketett nekem, de nem adtam be a derekam. Ma már ugyanúgy élem az életem, ahogy valaha Magyarországon, … tudni kell, hogy az azeri népség nagyon barátságos, kedves és vendégszerető… bárkivel bármikor szóba lehet állni, ha tudod a nyelvüket, ezért könnyen szóba állok velük… Van mit tőlük tanulnunk, azt hiszem…
Könnyen beilleszkedtél?
Akárki akármit mond, szerintem mindenki megszenvedi a beilleszkedéssel kapcsolatos kálváriát, akárhol is legyen. Köszönhetően az azeri új családom tárt karokkal és nyitott szívvel való fogadásának, rengeteg segitséget és szeretetet kaptam tőlük… Az életem legfontosabb része az Istenben való hit, keresztény vagyok. Óriási erőt és támogatást jelent a napi szellemi táplálkozás, Biblia olvasás, tanulmányozás valamint a Teremtővel való kapcsolatom, és úgy hiszem ennek hiányában ma nem élnék ebben az országban. Többször is depressziós voltam az adaptáció során.
Az időjárás eléggé ingatag, a szervezetem nagyon nehezen szokott hozzá, két évig gyenge voltam mint egy másnapos szúnyog, azt hittem beteg vagyok. 🙂
Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?
A kérdést könnyebb lenne megválaszolni, ha igy tetted volna fel: “milyen furcsaságokkal NEM találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve”? 🙂
- A buszon az emberek lökdösődnek, ha a lábadra lépnek, nem kérnek bocsánatot, a nőket mindig leültetik, a férfiak állnak a buszon. Íratlan szabály, hogy a tömegközlekedési eszközökön mindenhol a nők ülnek, azonban a buszon a hátsó sor a férfiaké. Ott ritkán látni lányokat, asszonyokat. A buszsofőr beszélget az utasokkal, a leszállás-jelzést pedig egy előrekiabálással oldják meg, esetleg kopognak a kezükben lévő fémpénzzel. A buszok ott állnak meg, ahol leinted őket. Menet közben is fel-le szállnak. 20 qepik-be (kb 40 HUF) kerül egy út, amelyet leszálláskor a buszsofőrnek kell kifizetni és mindenki becsületesen fizet. A telefonba sokan kiabálnak, nem számít hogy az egész utazóközönség hallja.
- Nagyon kedves és barátságos emberek. Bármikor a legjobb barátja lehetsz egy azerinek.
- A taxisok kiabálnak, hangosak… ha nem vigyázol, betesznek a kocsijukba és elvisznek oda, ahova nem akarod, és annyit fizettetnek ki veled, amennyit nem akarsz 🙂 Azonban ha már úton vagy vele és kiderül, hogy külföldi vagy, és megkedvelnek, akár ingyen is elvisznek. A taxiban vagy nagy beszélgetések folynak, vagy senki egy szót sem szól 1 órán keresztül sem.
- A nőket kötelező előreengedni ha belépsz az ajtón, de nem ez a furcsa… hanem hogy meg se köszönik…Ez elvárás, nem udvariasság.
- Az emberek nem járnak lehorgasztott orral-fejjel az utcán, mint Magyarországon. Simán egymás szemébe néznek hosszasan, amely akár kötekedésnek és heccelésnek számít Magyarországon. Bármikor rámosolyoghatsz akárkire és jó eséllyel visszamosolyognak. Többnyire faarccal járnak az utcán és hangosan beszélnek. Amikor idekerültem, az első nap azt hittem, hogy a családom veszekszik, pedig csak beszélgettek, ahogy szoktak. Olaszos, forró vérű népség.
- Minél drágább autód van, annál nagyobb társadalmi rangot mutatsz, még akkor is, ha putriban élsz.
- Minden a külsőségekről szól. Az emberek nagyon igényesen, a hölgyek gyönyörűen öltöznek. Az idősebbek öltönyt hordanak, a fejükön egy menő sapkával, némelyek “teszpi”-nek hívott imafüzérrel a kezükben járkálnak az utcán.
- A nők 35 felett nagyon elhíznak, és a nadrágot lecserélik szoknyára. A nőknek mind hosszú a haja, rövid hajút ritkán látni… szemüveget nagyon kevesen hordanak, inkább divatból.
- Olyan az ország, mint egy óriási kiállitás… a házak szépen felújított látszatot keltő külső dekorativ elemekkel felburkolt falak, a modern európai látszatot keltő város képét sugallják, de ha ott élsz és mozogsz mint európai, rögtön szembeötlik, hogy csak mű… A putrikat és nyomornegyedeket bedeszkázták, falszerű palánkot húznak fel eléjük, aztán szépen kicicomázzák őket, hogy eltakarják a nyomort.
- A lakodalmakra annyi embert hívnak meg, amennyit tudnak, abból a számításból, hogy mindenki minimum 50 AZN (9000 Ft) –tal fog hozzájárulni, amelyet egy borítékban kell beledobni az erre kihelyezett urnába. Levest nem tálalnak, de igazi svédasztalos kaják vannak, főleg kebab és hasonló nyalánkságok. Disznóhúst nem esznek és csak illegálisan lehet kapni. Az italt se kell magadnak tölteni, hanem ott a pincer, aki minden kívánságod lesi és végrehajtja.
- Koedukált uszodák nincsenek, vagyis jómagam még nem láttam. Van férfi és női nap. Amíg a nők úsznak, a férfiak nem lehetnek ott. Ellentmondásos módon az uszodában a férfi öltözőben egy nő takaríthat, amíg a férfiak vetkőznek, sőt az anyukák hozhatják a gyerekeiket átöltözni a férfi öltözőben… kissé ledobta a láncot nálam.
- A férfiak egymásba karolva járhatnak az utcán, a nők is kéz a kézben, és senki nem tekinti őket melegnek és leszbinek. Azonban a házaspárok nem csókolhatják meg egymást a nyilt utcán, a fiatal párok nem járnak kéz a kézben és nem csókolóznak.
- A férfiak 70%-a dohányzik, a nők nem dohányoznak.
- Az üzemanyag literenkénti ára kb 100 HUF, ezért olcsó az autózás.
- Jogositványt meg lehet vásárolni, amikor akarod, ha van 200 000 Ft-od. Az autók simán jobbról is előznek, és annyi közlekedési szabály van, ahány sofőr. Az úti rendőrök (Yol patrul xidmeti) a legkorruptabb állami szervek. Bármikor leállíthatnak és helyben fizettetnek. Ha mindenről részletesen írnék, talán 100 oldalt ölelne fel 🙂
Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?
Amíg Budapesten éltem, egy özvegyasszonnyal, Borikával osztottam meg egy lakást Újpalotán, és hihetetlenül jól főzött és nagyon kedves volt hozzám, mintha a mamám lett volna. Nagyon a szívemhez nőtt, finom kacsanyak-levest, mákos tésztát, meg egyéb magyar finomságokat főzött. Fincsi kolbászos, sonkás kenyér lilahagymával… nyamm..! Sanos itt nincs ilyen. Pedig úgy hiányzik… Sajnos nem kapni zeller gumót, fehérrépa gyökeret sem… pedig ezekből finom csirkelevest tudnék főzni, de gondoskodtam a magyar fűszerekről, mint a kalocsai édes nemes, Horváth Rozi vegeta és egyebek…
Jártam a Golgota gyülekezet által működtetett Golgota Gospel Kórusba is néhány évig, valamint egy High5 Vocal Band nevű 5 tagú evangéliumi csapat tagja voltam… sokat jelent az éneklés, rengeteg barátom is volt mindkét csoportban, de sajnos mindent ott kellett hagyni.
Mit esznek az azeriek reggelire, ebédre és vacsorára? És te?
Az azeri kuzin bizonyos értelemben hasonlít, másban viszont eltér a magyartól. A gyerekek úgy nőnek fől, hogy reggelire a teát két kiskanál cukorral isszák. A felnőttek mindig lobogóan forrón fogyasztják. Sajtot, marhakolbászt és ritkán virslit fogyasztanak teljes kiőrlésű kenyérrel. Sajnos nem olyan finom, mint a magyar, de szerintem egészségesebb. Mivel nincs más választásom, nincs magyar áru, ezért kénytelen voltam átállni az ő étkezési szokásaikra.
Ebédre nagyon ritkán esznek levest, vagy szinte egyáltalán nem. Előszeretettel fogyasztják az úgynevezett “bors” ukrán, orosz ételt levesként. A tyúkhúslevesben nincs vegeta, nincsenek fűszerek, eléggé nyers és sótlan hatása van. Nemzeti ételnek számít még a “xas” (has), amely lényegében a marha hosszas forralása, kevés sóval, kocsonya-szerű, ízetlen étel, de hihetetlen energiát ad. Ha egy tányérral megeszel, egész nap nem vagy éhes. A férfiak vidéken előszeretettel fogyasztják kora hajnalban egy pohár vodka kíséretében.
Rengeteg kenyeret esznek mindenhez. Sok vajjal főznek, és tehéntej-zsírral. Sajnos nem nagyon kapni jó minőségű csirkét, mert véres.
Ebédre igazi nemzeti ételnek számít az úgynevezett “plov” vagy “ash”: alapjába véve ez egy rizsétel, szárított sárgarépával, mazsolával, aszalt barackkal, marhahús-darabokkal és hagymás, fűszeres öntettel. Eleinte nagyon nem szerettem, de mára már ez a kedvenc ételem 🙂
Általában a feleségem főz, ha épp nem vagyok otthon, de ha ő nincs itthon, én főzök. Sajnos én az ő ételét nem nagyon fogyasztom, mert nem szeretem az azeri kaját, ő meg nincs nagyon oda a magyar ízekért. Többnyire milánói makarónit, húslevest, palacsintát, töltött paprikát és gulyáslevest főzök magamnak ebédre (ez utóbbit kettőt szereti a feleségem is).
A következő helyi specialitás a “dolma”: paradicsomban, padlizsánban, káposztalevélben, szőlőlevélben, valamint paprikába helyezett darálthús megfűszerezve, megfőzve.
A helyiek sok fűfélét esznek: hagymát, tárkonyt, egyéb savanyú és ízes leveleket, amelyeknek fogalmam sincs, mi a neve… :)))
Vacsorára többnyire azt esznek, amit ebédre. Általában az ebédről vagy előző napokról visszamaradt maradékokat fogyasztják el. Az étkezés zsírban, szénhidrátban és kalóriában gazdag, ezért van, hogy az emberek 35 felett szépen elhíznak, valamint mozgásszegény életet élnek.
A feleségem általában krumplit süt csirkecombbal, de vajban, meg tehéntej-zsírban… vagy rizst csinál csirkemellel… én tanítottam rá 😀
Teát minden mennyiségben isznak, kávét nem fogyasztanak, eléggé ritka és drága dolog.
Hogy zajlik egy étkezés (ha van valami extrább, a miénkétől eltérő „rituálé”, szokás)?
A családi asztaloknál mindig a nők főznek és tálalnak. Minden lehetséges alkalommal ünnepelnek: születésnap, évfordulók, stb. Ilyenkor az egész tágabb család összejön. Többnyire a fentebb említett plovot, asht esznek, és dolma ilyenkor a specialitás, meg csirkehúsból, marhából, kecskéből valamint bárányból készült kebab. Levest soha nem esznek ilyen alkalmakkor, nem leveses népség, de ha főzök nekik gulyást mindig mind a 10 ujjukat megnyalják utána 🙂 Édességet se esznek a végén, de mindig teával zárják az étkezéseket. Tortát csak születésnapokon esznek az étkezés végén. A teát cukor nélkül, forrón isszák, édességekkel és csokoládékkal együtt. Mindig leszalad náluk a lánc, amikor cukrot kérek a teámba 🙂
Éttermek ritkák és drágák, de majdnem minden sarkon van egy döneres, kb 200 Ft-ért lehet dönert vásárolni.
Van egy úgynevezett Novruz Bayram nevű ünnep, amely nagyjából egybeesik a húsvéttal. Ilyenkor érkezik a “Csösza” (Kosa) nevű tavasz-apó, aki a megújulást szimbolizálja, tűzgyújtással, rituális táncikálással, versikéléssel ünnepelnek, ezzel köszöntve a tavasz érkeztét. Ez egy egyhetes családi ünnep és igen fontos a helyieknek. A fő szűkebb család összeröffen, vagy vendégeket hívnak és egy tálat vagy egy több szintes tálcát megtöltenek dióval, mogyoróval, datolyával, fügével, mandulával, pisztáciával, aszalt gyümölcsökkel, és egyéb, Magyarországon ismeretlen ínyencségekkel, továbbá egy marék füvet masniba kötve az asztalra helyeznek, tojásokat tesznek rá, meggyújtják a gyertyákat, jókat esznek, beszélgetnek miközben ezekből szemezgetnek. A lakoma előtt a gyerekek, mint Hallowen-kor a sapkájukat ledobják az ajtók elé, bekopognak és elrohannak, és pár perc múlva diókat, mogyórokat, édességeket és miegymást találnak benne. Nagyon meghitt és kedves ünnep.
Vannak a magyar ízléshez képest nagyon szokatlan ételeik?
Igen, a legtöbb ételük eltér a magyar ízlésvilágtól. Az az igazság, hogy nem igazán használnak fűszereket, mint például paprika por, továbbá a fűszereik többnyire mások a nálunk megszokottakétól. Nálunk alapvető a vegeta, zellergumó, fehérrépa, oregano és egyebek, amelyeknek nyomát se látod itt.
A azeri konyha alapfelszereltsége mennyiben tér el a magyarétól?
Tapasztalataim szerint alapjában véve ugyanazokat az eszközöket használják, mint a magyarok. Nincs alapvető eltérés.
Mi a kedvenc azeri ételed és édességed?
Az én kedvenc ételem a plov, a kebab és a csirkés döner lavas-tésztában. Édességeket sajnos nem igazán fogyasztanak a teázás során elfogyasztott cukorkákon és csokikon kívül. Én odavagyok a török baklaváért. Lehet kapni azerit is, de nem igazán fáj rá a fogam. A török az jobb…. csöpög a méztől… nyamm 🙂
Köszönöm szépen az interjút, ismét sok érdekességet tudhattunk meg egy számomra alig ismert országról és szokásaikról.
Olvasd el az interjúsorozat korábbi részeit is:
Algéria 1. rész, Algéria 2. rész
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
You must be logged in to post a comment.