Ha velem is megtörténne…

Mastercard priceless surprise

 

 

 
 
Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha valami hasonló velem is megtörténne.
 
Azért nem lehetett semmi élmény! Gyanútlanul elindul az ember vásárolni (már ez is nyeremény volt), majd egyszercsak ott terem a semmiből a kedvenc főzőműsorainak szereplője, vezetője, Gianni. Én biztos sokkot kaptam volna, pláne amikor azt mondja, hogy főzzünk együtt. 
 
Én nem vagyok az a „rajongó” típus, aki mondjuk képes órákat várni egy híres emberre vagy odamenni autogrammért, persze azért az érdekes tud lenni, amikor egy addig tévében, újságokban látott személy megjelenik teljes valójában is előtted. De nekem elég lenne csak úgy távolról.
Azért egy olyan valakivel, akivel van valami közös bennünk, más lenne a helyzet. Szóval egy sztárséfet vagy egy tévés szakácsot nem bánnék, ha felbukkanna az én bevásárlásom közben is. 🙂 Akár Gianni is. Vagy ha külföldi, akkor Nigella Lawson vagy Jamie Oliver. Azért ők a kedvenceim, mert ők láthatólag nem csinálnak nagy faksznit a főzésből, tehát nem emelik olyan magaslatokra, amivel azt sugallják, hogy ezt egy hétköznapi ember soha nem tudja majd meglépni, viszont olyan szinten árad belőlük az élet és az étel szeretete, hogy egyszerűen öröm hallgatni. És olyan érzékletesen tudják visszaadni a hangulatot, de még az ízeket, illatokat is, hogy szinte rögtön főzni támad az embernek kedve. Nigellától pedig egy komplett spejz tartalmának éjszakai befalásához is. 😀
 
És mi történne, ha együtt főzhetnék valakivel? Nagyon kíváncsi lennék a konyhájukra, az eszközeikre, hogy mit hogyan használnak. Kicsit belesnék a hűtőjükre, kamrájukba – csak hogy kiderüljön, egy tévés szakácsnál tényleg az „alapfelszerelés” részét képezi a fürjtojás? 🙂 
Egyébként azt hiszem, nem is a titkos trükkjeikre, fogásaikra lennék a legjobban kíváncsi, hanem magamba szívnám azt a hangulatot, energiát, ami körülveszi őket a műsoraikban is. Szerintem ez nagyon nagy motivációt tud adni egy ilyen gasztrobloggernek, mint én. És biztosan megkérdezném tőlük, hogyan indult és fejlődött a karrierjük idáig, ezeket a történeteket számomra nagyon inspiráló hallgatni.
 
Na, és ha nem fejeződne be itt a nap, hanem a végén a barátok is várnának… Egyrészt nagyon örülnék, hogy eljöttek és pláne, hogy valaki közülük „súgott” egy jó tündérnek az egész akció megvalósításánál 🙂 Szerintem a sok „úristen”-ezésem között alig tudnám elmesélni, mi is történt velem egész nap, lehet, hogy én magam sem hinném… 🙂
 
 
Ui: Jamie-nek azért biztos „beszólnék”, hogy próbáljon már meg úgy főzni, hogy ne fröcskölje össze az egész konyhát olívaolajjal, szegény asszintensek, akik takarítanak utána… 😀
 
 
 
 
 
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂