„Mi vagyunk a növények fitneszedzői, hogy szebbek és boldogabbak legyenek”

A kiskertekben termelő, piacon áruló nénik, a nagyjából kézi erővel földet művelő családok történetei mindig hálás témák az olvasók körében. Az ember szinte érzi, hogy szeretik a növényeket, babusgatják őket, majd a szép termés után kis túlzással köszönetet mondanak neki. Mint egy idilli mesében.

Na, most nem ilyenről lesz szó, hanem egy nagy gazdaságról. A növények szeretete abszolút jelen van itt is, emellé viszont professzionális tudás, gépek, tervezés, logisztika járul.

Polgár Ákos a Győr melletti Kóny határában gazdálkodó. Agronómus édesapja után talán meg is volt pecsételve a sorsa, hogy ő is a földdel és a növényekkel fog foglalkozni. Agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök, a saját oktató központjukban fiatal gazdákat oktat. A saját gazdaságukról, az általuk termesztett növényekről, a növényvédelemről, a terveikről mesélt – a gondolatait olvasva talán mindenki átértékeli azt a gyakori tévhitet, hogy csak az lehet finom, egészséges, jó, amit apró kertekben termesztenek.

Hogyan lettél gazdálkodó?

Nem agrárpályára készültem. Alapvetően a történelem és a matematika érdekelt. Közben 1992-ben, 17 évesen belecsöppentem az agráriumba – ekkor ültem először traktorban  :-). Édesapám, aki agrármérnök és 1992-ben munkanélküli lett, rakta le az alapjait a gazdaságunknak. Közgazdásznak készültem. Végül is az egyik felem az lett. Nálunk nem volt kérdés az, hogy mit szeretnék éppen csinálni, amikor nem iskolapadban ülök. Mindig volt olyan kedvelt és utált meló, amivel kellemesen lefáraszthattam magam. Most ugyanebben a korban van a fiam. Azt hiszem, kezd ráérezni. Tetszett az, hogy az agrárium egy végtelen hosszú, sok ismeretlenes egyenlet és az idő múlásával sok mindent ki tudok számolni. Persze, mindig lesznek olyan ismeretlenek, amiket soha nem fogok tudni. A munka mellett persze, a tanulás is folyamatos. Szerintem, aki hosszabb távon ebben gondolkodik, együtt kell fejlődnie vele. Nem elég egy ponton leragadni. Kimondani is sok: 30 év agrárium van mögöttem.  Szerencsésnek mondhatom magam, mert a feleségem is szakmabeli – élelmiszer minőségbiztosító agrármérnök – aki amellett, hogy fantasztikusan főz, az első számú kritikusom. Amit termelek, először ő minősíti a konyhában. Ha valamelyik termény neki nem teszik, akkor a piacnak sem fog.

Mekkora területen gazdálkodsz?

34 hektáron kezdtünk 1992-ben. Most már túl vagyunk a tízszeresén, de az ész nélküli terület növelésének nem vagyok a híve. Sajnos, sok helyen találkozom azzal, hogy a gazdálkodóknál a területnagyság fontosabb, mint a stabilitás és a profit. Véleményem szerint, a támogatási rendszer is torzító tud lenni. Nem gondolom, hogy 1000 ha felett boldogabb lennék és több időm jutna a családomra. Egy nagyüzem más kategória: általában kevés kultúra, jó esetben szakszerűen, nagy volumenben. A kicsi őstermelő gazdaságok: talán megszokásból, talán kényszerből működnek. Ésszerű szövetkezések és koncentráció nélkül elég nehéz lesz működniük. Sajnos, az idő múlását nem nagyon veszik figyelembe és egyre kevesebb fiatal merészkedik erre a területre. Próbálom kiszemezni az előnyöket. Vannak nagyüzemi kultúráim és termelek speciális élelmiszereket.

Milyen növényeket termesztesz?

Szerencsére, lehetőségem van szabadon és legjobb tudásom szerint dönteni 🙂 . Úgyhogy, az átlagosnál több kultúrával foglalkozunk. Jó minőségű szántókon, öntözött körülmények között gazdálkodunk. Sajnos, elszomorít, hogy nálunk is vannak olyan gazdatársak, akik ezeken a földeken „csak” kukoricát tudnak termelni, azt sem az átlag feletti minőségben. Ez szerintem, jellemző a teljes magyar agráriumra. Mindig a kisebb ellenállás felé mozdulnak el és nem akarnak túl nagy kockázatot felvállalni. Gazdaságunkban talán legnagyobb figyelemmel burgonyát és hagymaféléket termelünk. Ezeknek a területe olyan 40-50 ha körül alakul. Őszi árpa és őszi búza vetőmag, hibrid napraforgó, cukorrépa, mézontó fű, vetőmag célú kifejtő borsó, kukorica. Ezeknek az arányát az egészséges vetésforgó, a piaci igények és a sajnos, jelenleg az inputanyagok elérhetősége határozza meg.

Hová kerülnek tőled a termények?

Termelés mennyiségénél fogva alapvetően bolthálózatok és mezőgazdasági nagykereskedő cégekhez kerül. A burgonya jelentős része Ausztriába egy nagy feldolgozó céghez, majd onnét vissza két hazai gyorséttermi lánchoz, mint hasábburgonya. Próbálunk előre egyeztetett paraméterekkel termelni.  A mi vidékünkön nem alakult ki a „fehér furgonos” kereskedői kör. Nem a nagybani piacok számítanak a célpiacnak. A minőségi és élelmiszerbiztonsági előírásoknak meg kell felelni. De ez a termelő és feldolgozó közös érdeke.   

Milyen, mekkora erőforrások kellene a gazdaság működtetéséhez (gépek, munkaerő stb.)?

Azt mondanám, hogy mindenből végtelen mennyiséget fel lehetne használni :-). A valóságban inkább a meglévő és elérhető erőforrások optimális kihasználására törekszünk, jelentsen ez eszközt, munkaerőt vagy munkaidőt. Az átlagos szemlélőben sajnos, még a gazdákról az a kép ugrik be, hogy egy jó füstös traktorral húzzák a barázdát. Ez mára nagyon megváltozott. A technika nagyságrendekkel bonyolultabb és drágább lett. Az első traktorunk árából a jelenlegi gépeinkre nem tudnék venni egy hátsó gumit. Ez elég szomorú. Egy jó minőségű, közepes méretű erőgép ára magasabb, mint egy új budapesti 70 nm-es lakás ára. Sajnos, sokan ebből arra következtetnek, hogy a gazdák milyen gazdagok, támogatásból kapták…. A tápanyag és növényvédőszer árak az elmúlt évihez képest 4-8-szorosára mentek fel. Emellett hiány van belőlük. A jól képzett és a munkát nem kényszerből végző munkaerőt szinte lehetetlen találni. Tapasztalatunk szerint a szezonálisan jelentkező alkalmi munkavállalók lelkesedése szinte órák alatt eltűnik. Azért próbálunk előre tervezni. Tervezzük a következő évet. Próbáljuk a vetésforgót összeállítani az adottságoknak és az előírásoknak megfelelően. Tervezzük a szezonális csúcsokat. Vetés, betakarítás, tárolás stb. Talán ez a legkönnyebb nem túl hosszú és nem túl rövid időtáv, kisebb csúszások beleférnek. Tervezzük a napokat. 8-10 órás munkanapra. Ezt elég nehéz betartani. 12-16 jobban be szokott jönni.

Mivel élelmiszert állítunk elő, nem tehetjük meg, hogy nem tájékoztatjuk a fogyasztót arról, hogy ez milyen anyagokkal, technológiával történik. Minőségbiztosítási rendszert építettünk ki és a gazdaságban az inputanyag felhasználás és a termények útja és nyomon követhető. Nem értek egyet azokkal a teóriákkal, hogy a hipermarket láncokban vásárolható élelmiszerek az egészséget jobban terhelik, mint a háztáji gazdaságokban termeltek.  Azt hiszem, a családban szinte teljes mértékben rendelkezünk azokkal a jogosítványokkal, jogosultságokkal, amivel ki tudjuk szolgálni a gazdálkodást. A kamion vezetéstől a targonca vezetésig. A permetezéstől az elsősegélynyújtásig, munkavédelemig. Még nem mertük összeszámolni, mire van szüksége egy gazdálkodónak. Szerencsére mindig vannak újabbak.

Laikusként azt gondolnám, hogy 2-3-féle növényfajtát jobban megéri termeszteni, mint a dupláját, tripláját, hiszen így több tudás, többféle technológia, többféle gép, jóval több adminisztráció szükséges… Mi az igazság?

Persze, 2-3-féle növényt könnyebb termeszteni, mint sokkal többfélét. Ehhez megfelelő üzemméret szükséges. Az egy hektárra eső fajlagos technológiai beruházásigény így a legalacsonyabb és a gépek is nagyobb kihasználással dolgoznak. Csak a valóság az nem FarmSimulator. Itt már ismertek az alap tényezők. Semmi esélyem arra, hogy egyszer 10.000 hektáros gazdaságom lesz, ahol 10 emberrel 2-féle növényt termesztek. Nem is erre akarok törekedni. Sajnos, sokan ebben az irányban gondolják a boldogulásukat. Ha több növényem van, többet tanulok a termesztés során. Mindig van mire figyelnem, nem tunyulok el szellemileg. A vetésterv kialakításnál mindig vannak a növények mellett és ellen szóló érvek. Többségét azért a biztos profitszerzés reményében termesztjük, nem nosztalgiából vagy kíváncsiságból. A technológiai háttér megteremtése és fejlesztése nem egyszerű, de hosszabb távon és céltudatos munkával megoldható. Sok gazdatársamnál hiányolom a stratégiai döntéseket. Sokan csak prompt döntenek hangulati impulzusok alapján. Ha rosszul döntenek, akkor mást okolnak, ha sikeresek, akkor azt hiszik, hogy ez miattuk volt. Sajnos, ezeknél a vállalkozásoknál egy 10-15 év távlatában nem sok szakmai, technológiai vagy akár anyagi változás figyelhető meg. Sajnálatos, hogy a gazdálkodókban nagyfokú szakmai irigység alakult ki. Nem tudunk közösségben, rendszerben gondolkoznunk. Saját magunkat osztjuk meg. Hiába alakulnak terméktanácsok, egyesületek, kamarák. Nem érezzük ezeknek fontosságát, mert már a faluközösségek, gazdálkodói közösségek is terhesek számunkra. Nekünk a helyi gazdatársakon kívül az AGRYA (Magyarországi Fiatal Gazdák Szövetsége) jelenti a gazdatársakhoz a kötődést, kapcsolatot. Nemcsak itthon, hanem a határainkon túl is. 20 éve a tagjai vagyunk és működik. Mert mindenki beleteszi a lelkét, a tudását, sőt, egy kicsit a gazdaságát is. Fiatal gazdatanoncokból közben tapasztaltabb „öreg” gazdák lettünk. Örömteli, hogy mindig követnek minket a következő újabb fiatal gazdatanoncok, akiket kötelességünknek érzünk segíteni.

Mi okozza a legnagyobb kihívást a gazdálkodói létben?

Elviselni az emberi hülyeséget. Sokak szerint a gazdálkodás az a tevékenység, amihez mindenki ért és, ha már mást nem tud csinálni, még gazda az lehet. Vagy a „dédnagyapám két lóval…” kezdetű mondatok meghatározzák a gazdálkodó szakmai felkészültségét. Sajnos, az emberek az ilyen megnyilvánulások miatt hajlamosak beskatulyázni a gazdákat (pl. Házasodna a gazda). A fogyasztók fel vannak háborodva az élelmiszerárakon, pedig a profit 80-90%-a nem itt csapódik le. „A gazdák drágán termelnek”. Most kezdtünk elérni ahhoz a korhoz, hogy már drágán sem termelnek. Nincs ki és nincs mivel. Nagyon nehéz elviselni azt, hogy én ismerem a termelési paramétereket – sajátomat, országosan, sőt, figyelnem kell legalább az európait is – ugyanakkor a fogyasztói pazarló magatartás nem akar megváltozni. Sőt, már falun sem termelik meg a saját zöldségüket az emberek, mert a hetente kétszer nyírt pázsit sokkal trendibb, mint a veteményes.

A gazdálkodás, mint életforma egy nagy kihívás. Ha a problémákat, rossz döntések következményeit, a gazdasági szereplők rosszindulatát, kapzsiságát és persze az időjárás hektikusságát és a politika szeszélyét nem tudjuk kezelni, akkor ebbe gyorsan belefásulunk vagy anyagilag ellehetetlenedünk. Ellenkező esetben mindig vetünk a következő évben, és kellemesen elfáradunk minden nap. 

Növényvédő mérnökként mit gondolsz, mennyire lehet, mennyire érdemes beavatkoznod a „természet dolgába”?

A fogyasztókban kialakult egy rossz sztereotípia: a nagy az káros, egészségtelen. A kicsi, háztáji, termelői az egészséges és finom. Még mindig vegyszernek gondolják a növények fejlődését segítő készítményeket, pedig már legtöbbjük biológiai eredetű. Sajnos, nem is gondolnak arra, hogy akár a fogkrémek vagy szépségápolási termékek által is jobban kivannak téve terhelésnek, mint az élelmiszerek által. A növényvédő mérnök nem tud beavatkozni a természet dolgaiba. A természet nem nagyon foglalkozik ezzel. Az élettani folyamatok mindig, ugyanúgy lejátszódnak. A növényvédő mérnök azt szeretné elérni, hogy a termesztett kultúrnövény a kondíciója és egészségi állapota által biztonságosan termést hozzon és ellenálljon az őt károsító hatásoknak. A növényvédő mérnök nem egyenlő a permetező emberrel. A kémiai készítmények használata nagyon visszaszorult az elmúlt években. Magyarországon a felhasználásuk szigorú engedélyhez kötött és állandóan nyomon követhető. Úgy gondolom, a hazai élelmiszer előállítás teljesen biztonságos. Sokan elfelejtik azt, hogy a természetben is képződnek emberre káros vegyületek, életformák. A növényvédelem kialakulása és fejlődése pont ezeknek a kórképeknek a visszaszorítása miatt volt szükségszerű.

A fuzárium toxinja: Deoxynivalenol (DON) Ez a leggyakoribb fuzárium méreg. A búzában minden évben kimutatható, melynek mértéke általában 0,1 mg/kg. Az EU-ban várhatóan a határérték az 1 mg/kg lesz. Az emberben az immunrendszert gyengíti le. Egy 70 kg-os ember szervezetébe maximum 0,007 mg/kg kerülhet naponta súlyos következmények nélkül. A DON tartalom a pelyvában, a mag felületén sokkal magasabb, mint a mag belsejében (akár 10 szeres különbség is lehet). Teljes kiőrlésű lisztek veszélyei?

Zearalenon (ZEA) Ösztrogén és mutagén hatása mellett a hormonálisan vezérelt rákbetegségek stimuláló tényezőjeként is ismert. Állandó és hosszantartó fogyasztása esetén korai pubertálás figyelhető meg a lányoknál és mellmirigy megnagyobbodás a fiúknál. Talán ezek a tünetek is ismerősek lehetnek ?!Nivalenol, T-2, HT-2 A Don-hoz hasonlóan szédülést, rosszullétet, hányást, hasmenést és bőr irritációt okozhatnak. Ezenkívül gyengítik az immunrendszert és gátolják a fehérjeszintézist. Sokkal ritkábban fordulnak elő, mint a DON, azonban ezek is nagyon veszélyesek. A T-2 toxin a DON-al szinergista hatást fejt ki, vagyis egymás káros hatását felerősítik. Mivel a mikotoxinok íztelen, szagtalan és szabad szemmel nem felismerhető anyagok, ezért fontos a megelőzés. Sajnos a sütőipari feldolgozások során nem semmisülnek meg, sőt a raktározott gabonában több évig is elél. A feldolgozó ipar feladata és felelőssége, hogy ne használjon fel olyan gabona tételeket, melyek fuzáriummal határérték felett fertőzött.

A növényvédő szerek a köztudatban méregnek számítanak, azonban azok alkalmazása nélkül a fuzárium ellen védekezni nem lehet. Az Európai unió a korábbi közel 1 000 növényvédő szer hatóanyag mennyiségét ma már közel 300-ra csökkentette, és további csökkentés várható. Ennek az oka, hogy azon hatóanyagok, ahol bizonyítható vagy feltételezhető az élővilágra veszélyes hatás közvetlenül vagy a bomlás termékeken keresztül, azokat kitiltják. Sajnos azonban az EU-n kívülről (pl. Afrika, Ázsia) bejövő termékekben ezen EU-ban betiltott hatóanyagok még benne lehetnek.

Fontosnak tartom a fajtahasználat kérdését. A régi, a betegségekre nem annyira érzékeny, ugyanakkor alacsony termőképességű fajták már nincsenek köztermesztésben. Ha lennének is: a kis hozamok miatt a fajlagos árukat a felvevőpiac nem fizetné meg, továbbá a fogyasztók sem ragaszkodnának hozzájuk az egyéb negatív tulajdonságaik miatt. A jelenleg nemesített megfelelő mennyiséget hozó és fogyasztók által is elfogadott fajtákat nem lehet növényvédelmi támogatás nélkül termeszteni. A növényvédelem szakmaisága nagyon sokat változott az elődökhöz képest. Már nem totális kártevő, kórokozó megsemmisítésről beszélünk – igaz nincsenek is eszközeink ehhez – hanem károsító küszöbértékről, tervezett – preventív kezelésekről, növénykondícióról. Talán mi vagyunk a növények fitnesz edzői, hogy szebbek és boldogabbak legyenek, de a biológiát nem tudjuk felülírni.

Milyen terveid vannak a gazdasággal?

Egyelőre még élvezem a gazdálkodást, még sok az ismeretlen az egyenletben, amire keresem a választ. Persze, vannak olyan nehéz pillanatok, amikor feltesszük a kérdést magunknak, hogy „mi lett volna ha…?”, de a végén úgyis a gazdálkodásban kötöttünk volna ki. Örülök annak, hogy nálunk akár három generáció is tud a gazdálkodásról beszélgetni. Annak is örülök, hogy ez nem a munkahelyem és nincs munkaidőm. Csak feladataim. Viszonylag sokat voltam Hollandiában, Belgiumban. A gazdálkodásban is próbálok oda tartani. Azt is szeretném, hogy a bankrendszer, a kereskedői háttér sőt a fogyasztó is oda tartana. Szeretnék több gazdával együtt gondolkodni, tervezni, termelni. De ha mások nem akarják, akkor ésszerű határok között folytatjuk a fejlesztést, korszerűsítést, piacszerzést és próbálunk kevesebbet dolgozni egy kicsit. Én bízom abban, hogy a hazai fogyasztók is ráébrednek egyszer arra, hogy a biztonságos élelmiszer is stratégiai termék és örülnek, hogy van hazai krumpli és nem – lehet, hogy marokkói – importot találják a polcokon.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához, ne maradj le semmiről!

Oszd meg

Csiripeld ki