Szedjél még! – egy elképzelt magyar család elképzelt karácsonyi ebédje

karácsonyi ebéd

 

Jaj, de jó, hogy itt vagytok végre! Gyertek be! Gyorsan-gyorsan, hideg van! Nem, nem kell levenni. Áá, nincs sár, nehogy levedd.

Üljetek le. Ki hová? Hát a feneketekre hahaha. Ahová szeretnétek, te ülj a Pista mellé, ti meg ide a másik oldalra.

Jaj, de szép ez az étkészlet. Igen, igen, anyósomé volt, isten nyugosztalja, nem hagyott ránk sok mindent, csak ezt az étkészletet, meg azt a kredencet, betettük a nyári konyhába. Benne voltak még a receptjei is, az az isteni mézes krémeséé is, most is azt csináltam, de nem sikerült túl jól, ez a sütő nem süt eléggé a bal oldalon, a vaj sem olyan már mint régen, még szerencse, hogy itt van ez a pár tyúk, azok legalább rendes tojást tojnak nekem, azoknak aztán van sárgája, nem úgy, mint azoknak a bolti sápadtaknak, csak tápot adnak nekik, itt meg kapirgálhatnak az egész kertben, csak a virágok közé ne mennének, leették a rododendronom leveleit is, mondtam a Pistának, hogy csinálja meg a kerítést, de én aztán mondhatom, egész nyáron nem csinálta meg, tegnap is megkértem, hogy csináljon valamit az asztal lábával, de persze ma is billeg, én tettem alá újságpapírt, vigyázz vele majd, nehogy kilötyögjön a húsleves, jaj, a hús, megyek is a konyhába kisütni, Pista, kínáld már meg a vendégeket!

No. Erdélyi! Jöhet? Naná! Egészségedre Ferikém. Ehhhh! Ennek van ereje! Joli, egy kis édeset? Gyerekek, ott van kóla, meg narancsos kóla, igyatok! Fene se érti, mit szeretnek ezeken a cukros, műanyag löttyökön, de direkt elmentünk érte a teszkóba, tudjuk, hogy csak ezeket isszák.

Itt hozom a húslevest! Jaj, vigyázz, nehogy alám szaladj, te gyerek! Szedjetek! Szedjél! Először a háziasszony. Nem, nem, szedjél te. Dehogyis, akkor a családfő! Jóvan, szedek. Nehogy már te szedjél, először a vendégek, tessék, Ferikém. Elég?! Dehogy elég! Kell még az, jó forró,  kiűzi a bacilusokat! Tésztát is szedjél. Répát is szedjél. Húst is szedjél. Szedjél még! Jaj, nem lett olyan szép aranyszínű ez a leves, mint szokott, nem értem, mi történhetett. Szedjetek még. Szedjetek még. Szedjetek még. Csak annyit szedtél? Nem kértek már, biztos? Répát sem? Hozhatom a kirántott husit?

Jaj, hova tegyem? Kicsit arrébb teszed, Jolikám. Köszönöm, hogy segítesz, de maradj csak, majd én hozom. Van itt rizsa, hasábkrumpli, meg hozom a savanyúságot is. Szedjetek! Te még mindig nem eszel húst? Jójó, húst nem, akkor kisütök gyorsan egy kis csirkemellet neked. De akkor mit eszel? Szedjetek! De ne csak egyet! Így akarsz megnőni? Ezek a mai gyerekek olyan kákabélűek, mi lesz így belőlük. Már katonaság nincs, pedig ott embert neveltek belőlük. Most meg csak a telefont nyomkodják egész nap. Mi ilyen idős korunkban kint voltunk a fődeken, kapáltuk. A szomszédból a Teri is mesélte, hogy a fia csak a számítógépet püföli Budapesten, ahelyett, hogy itt maradt volna, hívták a hivatalba is dolgozni, de az neki nem tetszett, most meg egy panelba’ senyved, még kert sincs, ahová kimehetne, ahol lehetne egy-két csirke… Jaj, hát szedjetek még, alig fogyott! Nem ízlik? Tudom, most nem lett olyan jó, mint máskor, de azért ehető, nem? Jaj, hát egyetek, ne kelljen aztán rakosgatnom! Pista, te ne, te már eleget ettél! Szedjetek! Na, majd csomagolok nektek. De egyetek még, most meleg, utána nem lesz olyan! Jáj, nézem ezeket a főzőműsorokat, hát, rettenetes, amiket ott csinálnak, két falatot raknak a tányérra, meg összemaszatolják valami szósszal… hát azt mink már itt vidéken elmosogassuk! Csinálnák azt, amit mi, oda kellene az energia, nem csak ilyen fűszálakat ennének, hanem kéne nekik a hús, meg szalonna!

Mindenki jól lakott? Azért remélem, hagytatok egy kis helyet a süteménynek! Restellem, de nem sikerült olyan jó, mint máskor, de itt a mézes-krémes, meg csináltam egy kis pogácsát, meg linzert is. Jaj, hát elfelejtettem az ebédhez a rántott gombát tálalni! Pedig direkt Bálintka kedvéért csináltam. Milyen feledékeny vagyok! Ó, jaj, kér valaki? Bálintka, egyél belőle! Na, meg van még bejgli, sütöttem 12 rúddal, meg még két tepsi zserbót. Vegyetek mindből. Aztán majd jöhet a torta!

Ferikém, még egy kis erdélyi szilva? Na, ne sérts meg! Ez az igazi, nem ezek a bolti löttyök, azokba’ nincs is alkohol. Ez lemarja a zománcot is. Na, még egyet! Ami marad, harag! Mielőtt még elmentek, egyet búcsúzóul! Már alig van az üvegben, ez a kevés ne csúnyálkodjon itt, már nincs is egész pohárnyi.

Ó, már mentek? Alig ettetek! Nem csoda, hogy lötyög rajtatok a ruha. Ferikém, eddig jobban tartott az asszony, Joli, te is jobban néztél ki, most be van esve az arcod.

Jól van, legközelebb mi megyünk a disznóvágásra…

 

Ha a fentiek egyes része vagy egésze ismerős lehet, akkor az a véletlen műve. Vagy mégsem? 🙂  

 

Egy másik “kitalált” történet: Egy kisváros mindennapjai a Facebookon

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához, ne maradj le semmiről!