Szerintem – kell a gyerekmentes étterem?

Egyre több helyről hallani, hogy kifejezetten gyerekmentes övezetként hirdetik magukat. Van étterem, szálloda, mozi és légitársaság is. Kell ez vagy nem? Diszkrimináció vagy egy jó választási lehetőség?

Most éppen egy olyan étteremről szóló hír jött szembe velem, ahol a tulaj megunta a szaladgáló, síró gyerekeket, féltette tőlük az étterem dekorációjául szolgáló kiállítási tárgyakat és azt a döntést hozta, hogy a 7 év alatti gyerekeket kitiltja, azaz gyerekmentes étterem lesz az övé. Ellenben a kutyákat szívesen látja.

„Természetesen” az étterem közönségének és az internet népének egy része felháborodott a diszkrimináció ellen. Az ő gyerekük persze nem csinál ilyet, de ha mégis, miért nem toleránsabbak egy kicsit az embertársaik. Sokan viszont kifejezetten üdvözölték a tiltást, hiszen az étterembe menés szórakozást, kikapcsolódást jelent számukra, amit kifejezetten zavar egy esetlegesen ordító kiskorú. Ők azt gondolják, legyen toleráns velük szemben a kisgyerekes szülő és ne tegye tönkre az ő programjukat.

Kinek van igaza?

Mindkét félnél van igazság. Én mindenesetre gyerekmentes övezet-párti vagyok. Igen, nincs gyerekem. De: szerintem toleráns (mondhatjuk úgy is, hogy konfliktuskerülő) vagyok, néha talán túlzottan is. Viszont cserébe elvárom, hogy más is legyen toleráns velem. Nagyon nem szeretek mást zavarni, az viszont kifejezetten zavar, ha valaki lesz@rja, hogy engem is zavarhat valami. Nem, nem a gyerek az. Hanem az üvöltő gyerek. És igen, tudom, hogy a gyerek nem tehet róla. Sőt, a legtöbb esetben a szülő sem, hiszen ő is azt szeretné, hogy szépen, illedelmesen végigülje a gyerkőc azt a 2 órát, míg nyugodtan megvacsoráznak (szerintem: mission impossible…). Egy általában jó akkusztikájú étteremben egy hosszabb sikítva ordítás közben viszont egyszerűen nem maradok toleráns.

A gyereknek valószínűleg soha nem lesz kedvére való program az étterembe járás. Egy Meki a színes, érdekes dolgokkal negyed óráig lehet, de egy feszengős, többfogásos vacsora soha. Áthidaló megoldásként a legtöbb étteremben van gyereksarok, őszintén szólva nekem ilyen helyeken is volt, hogy túl nagy lett a hangzavar, de legalább elmolyolnak egy darabig.

Úgy gondolom, a gyerekbarát és a gyerekmentes éttermeknek is megvan a létjogosultsága. 

De!

Az UNICEF Gyermekjogi Egyezménye szerint a gyereket nagy nyilvánosság számára nyitott helyről csak saját érdekében lehet eltiltani – pl. moziban a korhatáros filmeknél. Ha csak a hangossága miatt tiltják ki, azzal sérül az emberi méltóság, szabadság és egyenlő bánásmód elve. Ha ilyet tapasztal valaki, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál lehet panaszt tenni. Bár nem tudom, hogy az étterem másik 30 vendégének a szabadsághoz való elve nem sérül egy 200 decibellel visító kisgyerek mellett?

Egyébként beszédes, hogy az első gyerekmentes szállodát egy hétgyermekes apuka alapította Jamaicán. 🙂 El sem tudom képzelni, hogy jött neki az ötlet… 😀

Bár itt most a gyerekekről volt szó, még egyszer leírom, hogy nem kifejezetten a gyerekek ellen vagyok egy étteremben. Hanem mindenféle zavaró tényező ellen. Nem szeretném, hogy valaki visítson a fülembe. És ez lehet egy gyerek, de akár egy túl hangos élőzenés, énekes is. Ha valaki „csúnyán” eszik, azt sem szeretem nézni, pláne hallgatni: csámcsogás, szürcsölés, cuppogás, böfögés, ezekkel ki lehetne kergetni a világból. Ha a kutya jól nevelt és befekszik a gazdi lábához, különösebb gondom nincs vele. De ha jön, ugrál, nyaldos, azt nem szeretném evés közben.

Elmesélem életem egyik legundorítóbb élményét. Bár nem étterem volt, csak egy budapesti strandbüfé. Kikértük az ételt és leültünk enni a büféhez állított asztalokhoz. Jöttek a szomszéd asztalhoz a szülők a kb 2 éves kisgyerekkel, aki tök pucér volt. Ez még részemről oké a vízben vagy a fűben, de a büfében már hadd ne kelljen már pucér seggeket néznem. De ha csak ennyi lett volna… A kisgyerek fogta magát, leguggolt és otthagyott egy méretes „csomagot” a betonon. Miközben ott ettünk. A szülők egy darabig észre sem vették. Aztán valami papírral megpróbálták felszedegetni, majd bedobták – nem, nem egy kukába, hanem – a bokorba! Áááááááááááááááááááá! Nem is a kisgyerekeket kellene kitiltani, hanem némelyik kisgyerekes szülőt…

Hehe, így végigolvasva lehet, hogy nem is vagyok toleráns 😀 Szerintem az a lényeg, hogy gondoljunk bele a másik helyzetébe és próbáljuk meg egymást a legkevésbé zavarni és kellemes ebben fognak telni a napjaink.

Te választanál gyerekmentes éttermet/szállodát?

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához, ne maradj le semmiről! 🙂

Oszd meg

Csiripeld ki