Így blogolok én

Korábban már volt egy bejegyzésem a blogposztok születéséről Mennyi idő alatt készül el egy ötperces süti? címmel, azt úgy láttam, hogy nagyon szerettétek (vagy legalábbis kíváncsiak voltatok rá :)) Ez a poszt is egy kicsit a „kulisszák mögé” enged betekintést, talán ez is érdekes lehet.

A bloggerek között időről-időre felbukkan, majd „végigsöpör” egy-egy vándordíj, amit az egyik blog írója ad a másiknak elismerése jeléül. A díjjal általában járnak mindenféle kérdések is, amire a blogon válaszolhatunk.

Régebben még ezeket hírül adtam a blogon is, aztán leszoktam róla, mert úgy gondoltam, ennek az olvasók számára nincs hírértéke, másrészt néha olyan „barátság füzet” szintű vagy éppen „az élet értelmét” firtató kérdések is jártak hozzá, amikre egyszerűen nem volt kedvem válaszolni és nem is éreztem gasztroblogra valónak.

Na, de most kivételt teszek, mert tetszenek a kérdések! 🙂 Suz’n-től kaptam a díjat és vele együtt a megválaszolnivalókat.

Melyik része a blogolásnak az, amitől szívesen megszabadulnál, ha tehetnéd (munkafázisra gondolok)?

A mosogatás a sütés után. 🙂

Bár azt hiszem, nem pont erre vonatkozott a kérdés. Gasztrobloggerként elég összetett a „feladat”, mert ugye meg kell csinálni az adott kaját, annak jól kell kinéznie, azt szépen le is kell fotózni és csak utána jön az írás része. De minden egyes részét szeretem csinálni a sütéstől kezdve a blogposztok megjelenítéséig. 

Melyik az a műfaj, stílus, ami nagyon tetszik, ám úgy érzed képtelen lennél rá, hogy alkoss benne?

Vannak nagyon jó személyes blogok, olyanok írják, akik egyáltalán nem ismerek, de mégis kíváncsi vagyok az életükre, mert egyszerűen jól, érdekesen írnak vagy olyanok történnek velük, ami engem érdekel. Szerintem ez a legnehezebb, a saját „kis életedet” úgy megírni, hogy az olvasók kíváncsiak legyenek a „következő részre”. 

Honnan inspirálódsz?

Rengeteg gasztroblogot követek, magyarokat és külföldieket, vagy a recept vagy az alapanyag vagy a kinézet fog meg és ezek alapján készítem el ugyanazt vagy egy abból kiinduló receptet. És vannak a recepteken kívüli bejegyzések, érdekességek, interjúk. Hát, ezek csak úgy jönnek… 🙂

Tanulod-e tudatosan (nem arra gondolok, hogy okulsz mások hibáiból, hanem utánaolvasol, kutatsz) a blogolást bárhonnan?

Már gyerekkoromban bloggernek készültem – itt éppen Anyu tanít rá. Ja, nem 🙂

Úgy kezdtem, hogy nekem gasztroblogot „kell” írnom. Nem sok mindent tudtam a blogokról, azt leszámítva, hogy olvastam párat. De aztán egy idő múlva elkezdett érdekelni, hogy hogyan lehetne jobbnak lenni, fejlődni. Elég sok, a témával foglalkozó cikket olvastam magyar és külföldi oldalakon is, workshopokon veszek részt, a „marketing” része is nagyon érdekel, ezzel kapcsolatban is jó pár oldalt követek. Szóval igen, folyamatosan tanulom.

Van-e példaképed írás terén? Ki az?

Vannak blogok, amiket követek, nem példaképek, csak tetszenek. Példakép nincs.

A legdühítőbb bloggerszokás szerinted?

Ha valaki „lenyúlja” más írásait, képeit, majd sajátjaként tünteti fel. Van, aki egyszerűen csak béna és így próbál érvényesülni és vannak oldalak – egyre több – akik ebből élnek meg, keresnek pénzt, na, ez a legrosszabb.

A másik kevésbé dühít, de szeritem a blogoláshoz alapvető lenne, hogy az író tudjon írni. Helyesen. Ez rengeteg blognál hiányzik, ezeket zárom is be (egy kis szörnyülködés után).

Félsz-e attól, hogy negatív hatás, következmény járhat a blogolással? Mi a félelmed?

Nem hiszem, hogy bármi negatív hatás érne emiatt. Ez talán a nagyon személyes, kitárulkozós blogoknél lehetséges félelem.

Mi az, ami a legjobban tetszik mások blogjain (poszttípus, designelem, ábra, bármi) és nálad nem szerepel?

Tetszenek a minimalistább külalakú blogok, majd egyszer talán nekiállok átalakítani, bár tartok tőle, hogy a cafeblogon levő sablonokkal nem lehetne mindent megcsinálni, amit elképzelek.

Egyre népszerűbbek a blogok mellett (helyett?) a vlogok, azaz a videóblogok és nagyon sok tehetséges fiatal van, akiknek egyáltalán nem okoz gondot kamera előtt beszélni, na, nekem ez nem hiszem, hogy menne…

Van-e blogos álmod?

Egyszer valami ilyesmivel foglalkozni főállásban.

Mit gondolsz a jelenlegi bloghelyzetről?

„Ilyet bárki meg tudna csinálni.” 

És mégsem csinálja…

Rengeteg blog van, ami szerintem tök jó. Tényleg csak egy pár kattintás elindítani, de életben tartani, folyamatosan „tartalmat szolgáltatni” annál nehezebb. Szerintem főleg az első néhány hónap utáni időszak a kritikus, amikor a kezdeti lelkesedés és az elején megálmodott 5 bejegyzés „kifújt”, az olvasók meg (még) nem özönlenek.

Kaptál-e valaha kritikát a blogod miatt olyantól, aki nem foglalkozik hasonlóval? Hogy érintett?

Jött néhány olyan a recept felrakása után pár perccel, hogy az „övé finomabb”. Hát jó! 😀

„Ezt nem így KELL csinálni (recept).” Mi az, hogy kell?

„Ezt egy óvodás is meg tudja csinálni.” Ennek mondjuk örülök, hogy kifejezettem célom egyszerű ételeket, egyszerűsített recepteket IS bemutatni.

Mikor iratkozol fel egy blogra?

Mióta nem vagyok blogspotos, nem használom a feliratkozás funkciót. Ha mégis feliratkozom, akkor az általában egy nyereményjáték feltétele 🙂

Ha érdekel egy blog, akkor a facebook oldalára iratkozom fel.

Ennek 3 oka lehet:

virtuális vagy személyes ismerősöm a blogger

érdekel a téma

alapesetben nem igazán érdekelne a téma, de a blogger olyan érdekesen/viccesen/olvasmányosan ír, hogy mégis olvasom rendszeresen

Itt egy régebbi hasonló bejegyzésem, ott is válaszolok pár kérdésre. 🙂

Neked van kérdésed a blogolással kapcsolatban? Tedd fel kommentben, szívesen válaszolok.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre (itt, jobbra), ne maradj le semmiről! 🙂

Oszd meg

Csiripeld ki