Élet és étel Finnországban – interjú

Az elkezdett Élet és étel interjúsorozatomat nagyon szerettétek – és én is – úgyhogy ideje volt már a folytatásnak. A korábbi algériai és kínai – illetve ott élő magyar riportalanyaim után, a mai, Varga Ildikó Finnországban fog minket virtuálisan körbevezetni. Még egy kicsit a karácsonyi szokásokról is szó esik…

Ildit nem ismerem személyesen, a – szintén sütikkel foglalkozó – blogját, az ildi KOKKI-t követem jó pár éve, volt már, amit el is készítettem tőle. Lenyűgöző a precizitása, a törekvése, hogy minden tökéletes legyen. És az is lesz… 🙂 Arról nemigen ír a blogján, hogy hogy került Finnországba, mivel telnek ott a napjai, így hát megkérdeztem…

Hol élsz és mióta?

2012. május 01-jén délután érkeztem meg Helsinkibe, egy kicsit borús napon. Elsőre azt gondoltam, hogy „Hűűűűha, bolondok közé csöppentem!”, mivel a május elseje itt a tavaszköszöntő ünnep, finn nevén Vappu. Ekkor mindenki nagyon színes ruhában és az érettségire kapott fehér kalapban kivonul a parkba egy pléddel és néhány doboz sörrel bulizni. Persze később rájöttem, hogy Finnország nem bolondokháza, sőt egy nagyon tiszta és rendezett hely, ahol az élet egy nagyon nyugodt mederben folyik.

Hogy kerül egy magyar lány Finnországba?

Már egészen kicsi koromban kedveltem a hideg klímát, nagy álmom volt többek között Kanada is, de nagyon szeretek utazni most is. (Az álomutazásom egy túra az Antarktiszon.) Az egyetemi éveket követő doktori képzés alatt úgy éreztem, hogy a nyelv és bővebb szakmai ismeretek miatt szeretnék néhány hónapot egy ösztöndíjjal külföldön tartózkodni. Így megpályáztam néhány magyar és külföldi ösztöndíjat, amik sikerültek, így végül predoktori ösztöndíjas doktoranduszként érkeztem meg Finnországba. Eredetileg egyébként nem szerettem volna tartósan itt élni, de aki egyszer kipróbálja az északi nyugodt életet, az nehezen mond le róla.

(A házunk egy erdő mellett van, de mégis 20 percre lakunk a központtól. A bolt itt van mellettünk, a reptér szintén 20 perc kocsival, csak a másik irányba. A teraszunk is az erdőre néz és folyton friss a levegő. Amikor kilépünk az ajtón, ott már erdő van a ház mögött. Sokszor nem is szeretek reggel a ház mögötti ösvényen kisétálni a buszmegállóba, mert a mókusok és nyuszik folyton itt rohangálnak és egyszer olyan hirtelen ugrott elém egy, hogy azóta inkább a ház előtti úton megyek.)

Mivel foglalkozol?

A sütésen és fotózáson kívül?! 🙂 Hivatalosan 2013 őszén avattak a Pannon Egyetem doktorává, vagyis kutató vagyok, de tömören összefoglalva csak nagyon kíváncsi a természetem. A doktori disszertációm erdészeti mikrobiológiából írtam, amivel 2013-van elnyertem a legjobb doktori értekezéséért járó díjat a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi régiójában. Azóta is a tudományos életben tevékenykedem, közben elvégeztem egy nagyon hosszú finn tanfolyamot is, amit januárban szeretnék folytatni, mert a finn is olyan bonyolult nyelv, mint a magyar.

Mennyire volt nehéz új életet kezdeni egy idegen országban?

Nekem nem volt nehéz, mert eléggé nyitott természet vagyok. Sok emberen látom, hogy nehezebben vészelnek át egy ilyen váltást és gyakran ragaszkodnak foggal-körömmel a magyar(os) dolgokhoz. Hogy csak egy példát említsek: nálunk északon nincs „igazi magyar tejföl”, vagy mák, sem meggybefőtt. A tejföl a boltokban vagy 5%-os (kerma villi), vagy 25%-os (creme fraiche). Én egész egyszerűen összekeverem a kettőt és meg van oldva a probléma, vagy elballagok az orosz boltba egy kis mákért, meggybefőttét, vagy csalamádéért. Persze ez mind nem ugyan olyan, de nagyjából. Sokan ezeket nem kezelik ilyen rugalmasan és ez megnehezítheti a külföldi életet. Szerintem a nyitottsággal, rugalmasság nagyon sokat segít egy új élethelyzet feldolgozásán. Az itteni kultúra olyan színes, hogy azt élvezem addig, amíg haza nem megyek pár napra feltöltődni. Itt ha kedvem van elmegyek japán, indiai, nepáli, vagy akármilyen étterembe ebédelni, vagy csak moziba, múzeumba. Most már elkészült a korcsolyapálya is a központi vasúti pályaudvar mellett, az is szuper program. Szóval túl lehet itt élni a napokat. 🙂

Könnyen beilleszkedtél?

Szerintem igen. 🙂 Nyilván ebben több tényező is segített, pl. a legtöbb barátom szerint nagyon „finnes a külsőm”, vagyis kerek az arcom és szőke a hajam, így talán az is segített. Persze én is nagyon sok energiát fektettem abba, hogy ahol csak lehet, ott angol helyett finnül szólaljak meg. (A fővárosi régióban egyébként mindenki beszél angolul, vidéken azonban tényleg a finn nyelv megy szinte mindenhol.)
További érdekesség az is, hogy Helsinki nekem nem egy nagy finn város, hanem egy kis magyar falu, ahol mindenki ismer mindenkit. Sok magyar rendezvényen részt veszek, egy éve a Finnországi Magyarok Egyesületének vezetőségi tagja vagyok és számos programot szervezünk a helyi magyar közösségnek. (Néhány napja pl. több, mint 300 db mézeskalácsot sütöttem ki, majd a Magyar Kulturális – és Tudományos Intézetben megtartottam a karácsonyi mézeskalács díszítést a magyaroknak. ) Együtt töltjük a legtöbb ünnepet, hiszen a magyar farsang, gulyásfőző verseny augusztus 20-án, a költészet napja, március 15-e é számos nevesebb napot megünneplünk, sok rendezvényt lebonyolítunk, így itt északon igazán „pörög” a magyarság.

Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?

Elég kíváncsi természet vagyok, ami miatt gyakran teszek fel direkt kérdéseket másoknak. Nos, erről itt hamar le kellet szoknom, mert itt egy beszélgetés az időjárásnál és a munkánál kezdődik. A személyes dolgokra nem illik rákérdezni, itt arról nem beszélünk, hogy van-e, nincs-e gyereked és miért, mi van a családoddal és férjeddel stb. Ha a másik felhozza, akkor szabad óvatosan belekérdezni a dolgokba. A finnek pl. a saját otthonukba nem hívnak meg akárkit, de ha mégis, akkor az már egy komolyabb kapcsolatot, barátságot jelent. Sok finn egész egyszerűen nagyon tartózkodó, amin nekem nagyon sokat segített, hogy elsajátítottam a nyelvet (valamennyire), így könnyebb a kommunikáció és nyitottabbak az emberek. Érdekesség, hogy hozzám egyből finnül szólnak a legtöbb helyen, míg a sötét hajú Páromhoz automatikusan angolul.

Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?

A pálinka. 🙂 (Viccelek… Azt hozunk magunkkal.) Igaziból nem tudnék kiemelni semmit, én teljesen jól elvagyok itt északon. Talán most télen nehezebb, hogy kevesebb a fény, hiszen igazán világos 10-től 4-ig van, de a hosszú fehér éjszakák kárpótolnak nyáron, mert akkor meg még este 1 után is hétágra süt a nap.

Neked is sütis gasztroblogod van, gondolom, vannak helyi kóstolóid is. Hogy ízlenek nekik a magyar sütik?

Nagyon szeretik! Pár hónapja a Finn-Magyar Társaság fennállásának 65. évfordulójára készítettem több magyaros tortát, pogácsát és sütiket és nagy sikere volt. Szerintem a hagyományos magyar cukrászat nagyon jó receptekkel dolgozik, finomak a sütijeink. Itt ez a fajta cukrászat hiányzik, sokszor egyébként el sem hiszik, amikor mondom, hogy ezt a bonbont, vagy tortát én csináltam…

Tudod Finnországban kamatoztatni a biológiai mellett a gasztronómiai tudományodat is?

Nagyon is! Az itteni finn egyszerűség mellett egy ízben, színekben gazdagabb magyar sütemény, vagy főétel nagyon megfogja az itteni embereket. Minden évszakban megrendezésre kerül az étterem nap amikor a saját lakásodban főzhetsz és gyakorlatilag idegen embereket fogadhatsz, hogy kipróbálják az ételeid. Gyakran készülök ilyenkor magyaros ételekkel és süteményekkel, de számos más rendezvényre viszek süteményeket.

Mi a kedvenc finn ételed?

A borsóleves. A finn menzákon, így az egyetemeken is és általában minden munkahelyen csütörtökön borsóleves és palacsinta a menü. (Az a kedvenc menzanapom.) Ez egy nagyon sűrű tömény borsópüré, ami mellé egy tepsiben sült vastag palacsintát kapsz sok-sok áfonyalekvárral és tejszínhabban. 
Nagyon szeretem még a lazaclevest is, de a spenótfőzelék és a híres finn tepsis makarónis egybesültet (finnül makaroonilaatikko) is kedvelem. A finn konyha egyébként nem túl híres, nagyon egyszerű, kevés fűszert felhasználó, mondhatni egészen puritán. De saláta mindig mindenhez jár és igyekeznek egészségesen főzni. Minden nap van hal és valamilyen leves is a menüben a menzákon.

És a kedvenc finn sütid?

A személyes kedvencem a finn Runeberg sütemény, ami egy mandulás tésztájú, málnalekváros sütemény. Az édességet januártól februárig fogyasztanak a finnek, hiszen február elején van a JL Runeberg, a finn himnusz szerzőjének szülinapja, akinek a kedvence volt ez a süti. Ildi receptje: itt

 (Itt egyébként megjegyezném, hogy a finnek nem a sütés nagymesterei és a legtöbb édesség nagyon egyszerű, vagy egy pite, vagy egy kevert tészta, amibe szórnak pár bogyót. Nekem egyébként az is nagyon nehéz megemészteni, hogy mindent térfogatra mérnek a sütéskor, szóval egy csésze porcukor meg egy csésze liszt… Szörnyű!)

Találkoztál már a mikulással – az igazival? 🙂

Természetesen, tavaly tavasszal utaztam el hozzá Rovaniemibe, ahol egy pár napos kirándulás alatt megcsodáltuk a téli Lappföldet is. Számomra a legnagyobb élmény a rénszarvasszánozás volt, de a fiúk kipróbálták a motorosszánt is. A Télapó (finn nevén Joulupukki) nagyon kedves volt, tud pár szót magyarul, szívesen beszél a karácsonyról, de egyébként sokat szunyókál a székében. Szerintem igazi a szakálla, de a többiek szerint biztos nem. 🙂

Mindjárt itt a karácsony, hogyan várják, ünneplik ezt a finnek?

Először is az utcákon megjelennek a glögi árusok, ami mindenféle bogyós gyümölcsléből készült forró karácsonyi ital.

Gyakorlatilag olyan az íze, mint a forralt bornak, csak nincs benne alkohol. Ilyenkor a házakra kikerülnek a karácsonyi világítások, az ablakokba pedig a nagy karácsonyi csillagok.

A finnek elkezdenek mézeskalácsot rágcsálni (finnül piparkakku, vagy pipari) a délutáni kávéhoz, amit ilyenkor érdemes literszám fogyasztani, ugyanis a nap 9-10 óra magasságában kel és délután 4 körül elkezd sötétedni.

A karácsonyi vásárokban megvásárolhatjuk a meleg zoknikat, amit a legbátrabb finnek a munkahelyen cipőként hordanak. (Nem vicc!) Az igazán ügyeskezűeknek különböző színes fonalakat kínálnak a vásárok, hiszen itt a legtöbben saját kötésű zoknit, sapkát, kesztyűt és pulcsikat hordanak. (A minap a vásárban egy pompom árussal találkoztam, aki a házi készítésű sapikra kínált pompomokat csekély 15 euróért.) Ha elveszítettük volna a gombaszedő bicskánkat az őszi gombaszedő szezonban a közeli erdőben, akkor vehetünk egy új, szép rénszarvas agancs markolatos kis acélpengét a legpuhább rénszarvasbőr tokban, vagy megvásárolhatjuk a gyermekünk első bicskáját 30 euróért. (Nem vicc, ezt is idén láttam szó szerint így kiírva: „Gyerekek első bicskája”.) Ha idén nem jutott időnk kimenni az erdőbe áfonyát szedni, akkor semmi gond, mert áfonyalekvár, áfonyalé, valamint mindenféle bogyós csodalekvár vár bennünket a lekvárpulton, ami mellett közvetlen ott van a füstölt halas is, aki persze az ecetes halak árusításától sem riad vissza. Persze ha mindez nem lett volna elég, akkor ballagjunk át a rozskenyeres pulthoz, ahol a különféle sötétnél-sötétebb – és persze keményebb is, de ezt a finnekel ne közöljük – rozskenyerek kaphatóak, ami szintén fontos része az ünnepnek. Az itteni készülődés egyébként teljesen más hangulatú, mint odahaza. Itt a díszek, az ajándékok valahogy természet közelibbek, nagyon sok minden természetes anyagból készül. Rengeteg sok karácsonyi fény van, ami feldobja ezt a nagy sötétséget, amik ált. még januárban is kint vannak.

Milyen tipikus ételeik vannak, amelyek megtalálhatóak a karácsonyi menüben?

Az itteni karácsonyi menü érdekessége, hogy az egyik ékköve a sonka, vagyis finnül kinku. Ez egy óriási sült sonka, amit órákon át kell sütögetni lassan a sütőben, már ha egyáltalán sikerül olyan kicsit szerezned, amit be tudsz tuszkolni a sütőbe. Ha sikerrel jártál, akkor a csekély 6-8 órás sütési idő alatt el kell készíteni a barna szószt, a répapürét, krumplipürét, a majonézes céklát és illene legalább egyféle sült lazacot is sütni, de az lehet füstölt is. A saláták sem maradhatnak el, glögi is kerül az asztalra, valamint a főételt számos süti követ. Az est megkoronázása a karácsonyi csillag (Ildi receptje: itt) és mézeskalács lehet, vagy egy bogyós pite is.

A fenyőfát itt egyébként közösen szokás feldíszíteni, sok kisgyerekes családhoz érkezik áltélapó, aki átadja az ajándékot és akinek a gyerekek énekelnek. A karácsonyi ünnep, mind minden más finn mulatság során sor kerül a szaunázásra, ami nélkül itt az élet elképzelhetetlen lenne.

Köszönöm Ildinek az interjút, örülök, hogy egy kicsit megleshettük, milyen Finnországban élni.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

Oszd meg

Csiripeld ki