Chili – belehalunk és mégis szeretjük

Minden egyes alkalommal kicsit belehalunk, de mégis szeretjük. Csíp, mint a fene, izzadunk tőle, mint a ló, levegőért kapkodunk, mint a partra vetett hal, az életünkért küzdünk, közben pedig azt mondjuk: ez nem is annyira csípős. Másnap pedig átkozódunk, mert ugyebár a chili nem csak befelé menet csíp…

Mit kell tudni a chiliről?

Közép- és Dél-Amerikából származik a chili, ahol az őslakosok nemesítésének köszönhetően jött létre sokféle fajtája. Európába a 15. században jutott el. Hazánkban a paprikát eleinte csak dísznövényként tartották, a 17. századtól kezdve aztán belekerült mindenbe (mindenbe is). Napjainkban Indiában termelik a legtöbbet (850 ezer tonna/év).

Több ezer fajta különböző chilipaprika létezik forma, méret, szín és fűszeresség szerint, mely annak is köszönhető, hogy gyorsan mutálódik.

Hatóanyagai a csípősségét adó kapszaicin mellett: flavonoidok, karotin, tiamin, riboflavin, niacin, pantoténsav, piridoxin, biotin, folsav, C-vitamin, nátrium, kálium, magnézium, vas, foszfor, réz, cink, mangán, kobalt, króm, nikkel.

Az első falat kevésbé csípős, mint ami utána jön. Ez nem csak a magoknak köszönhető, hanem annak is, hogy a paprika húsának a szár közeli részében több kapszaicin koncentrálódik, mint a hegyében.

A chili ingerli a szájban levő fájdalom- és hőérzékelő idegvégződéseket. Akik nagy mennyiségben fogyasztanak chilit, azoknál ezek a receptorok tartósan érzéketlenek lehetnek.

A chili csak az emlősöket csípi, azaz irritálja a nyálkahártyánkat. De például a madaraknak meg se kottyan még a magja sem, sőt, miután végigmegy a szervezetükön és utána újra napvilágra bukkan, a földre esve képes kihajtani.

Ha nagyon csíp a chili, akkor felesleges vízzel próbálkozni enyhíteni a fájdalmunkat, mivel a kapszaicin csak éterben, lúgokban és alkoholban oldódik, azaz például a tej, vaj, majonéz, bor vagy sör lesz  hatásos.

A chili erősségének mérésére kétféle eljárás létezik. Egyik a Wilbur Scoville amerikai kémikus által 1912-ben kifejlesztett Scoville skála, mértékegysége az SHU, mely azt a hígítási arányt mutatja, aminél már nem érzünk csípősséget. Mivel ez a kóstoló érzékenységétől függ, szubjektív érték lehet. (például a kaliforniai paprika 0-400 SHU, a Habanero paprika 100-400 ezer SHU, a Naga Jolokia 800-999 ezer SHU, míg a tiszta, kristályos kapszaicin 15-16 millió SHU.) A HPLC, azaz a nagyteljesítményű folyadék kromatográfiás eljárás már megbízhatóbb értékeket ad, ez a módszer többféle csípős vegyület koncentrációját méri egyszerre, majd súlyozással korrigálja azok intenzitását. Mértékegysége az ASTA, amelyet 16-tal szoroznak meg az SHU érték kiszámításához.

A kapszaicin az izzadás miatt hőveszteséget okoz. Ezért is fogyasztanak előszeretettel csípős ételeket a déli országokban.

A maják a chilidarabokkal dobálták az ellenségeiket. Ez a módszer annyira bejött, hogy továbbfejlesztve, paprika alapú könnygáz formájában ma már világszerte alkalmazzák.

A chili számos pozitív hatása ismert: a vérkeringés élénkítése, érzéstelenítő, fájdalomcsillapító hatású, serkenti az anyagcserét, enyhe vízhajtó.

Addiktív hatású, fogyasztása boldogságérzetet okoz. Tudjuk, hogy tulajdonképpen kellemetlen a csípőssége, de közben azzal is tisztában vagyunk, hogy ez egy múló érzés, ami után jön egy jóleső borzongásban lesz részünk. Hasonló okok miatt szeretjük például a hullámvasutazást is, az is megadja a kellő endorfint a szervezetnek, amire újra és újra vágyunk. De a következő alkalommal már egy nagyobb adagra…

A bejegyzést a Bijó Webáruház támogatta, ahol rengetegféle chili és chilis termék között válogathatsz.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook-oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

Oszd meg

Csiripeld ki