Tudtad? A borsot nem ízesítésre, hanem az ízek elnyomására használták régen
Kicsi a bors, de erős.
Borsos ára van.
Borsot tör az orra alá.
Lapáttal méri a borst.
Megadja a savát, borsát.
Mész, bors és csuklya sok rosszat elfedez.
…és még jó pár közmondás, szólás fő témája a bors, nem csoda, hiszen a só után a borssal ízesítjük leggyakrabban ételeinket.
A borsot már nagyon régóta használják, de elképzelhető, hogy pár száz éve nem is annyira az étel finomabbá tétele, hanem a rossz ízek elfedése volt a kis gömböcskéknek a feladata. Amikor még nem tudták hűteni az élelmiszereket, gyorsan romlottak és elkélt némi erőteljes íz az egyéb „aromák” elnyomására. Viszont közben csak a gazdagok engedhették meg maguknak a borsot (borsos ára van!), akik pedig a friss húst is meg tudták fizetni.
A borsot fizetőeszközként is elfogadták: ezzel lehetett megfizetni például a magas vámokat vagy éppen a hadisarcot.
Az ősi kultúrákban pedig szelleműző képességet is tulajdonítottak a kis szemeknek (mint sok más illatos, fűszeres növénynek is). A későbbi századokban pedig az egyház szentjeinek is borsot áldoztak.
A bors a magok begyűjtésének időpontjától, illetve a feldolgozás módjától lesz fekete, fehér, zöld vagy vörös.
A fekete borsnál a szemeket a beérés előtt nem sokkal leszedik és sötétbarnára (feketére) szárítják.
A fehér borshoz éretten kell a bogyókat leszedni, amikor már narancssárgák. Ezután vízben áztatják, hogy a héját le tudják szedni. A magot napon szárítják.
A zöld borshoz éretlenül kell leszedni a magokat, melyeket sós vagy savanyú oldatba tesznek. Ennek kevésbé erős az aromája, inkább zöldfűszeres íze van.
A vörös borsot úgy készítik, mint a zöldet, de már éretten szedik le a magokat.
Borsnak hívják, de mégsem az
A rózsabors a perui borsfa termése és mivel azonos méretű és alakú az igazi borssal, ezért rózsabors néven forgalmazzák. Édeskés, aromás, a borókabogyóra hasonlító íze van.
A cayenne-bors szintén nem bors, hanem a csípős ízű csilipaprika fűszerként használt durva őrleménye. A chili fűszerkeverékek meghatározó alkotója.
A szecsuáni bors Kínában, Szecsuán tartományban őshonos. A neve ellenére nem tartozik a borsok családjába, csak a szárított bogyók emlékeztetnek valamelyest a borsra. Íze csípős és egyben citrusos.
A bors nem csak ételeink ízesítésénél, hanem egészségünk támogatásában is segít. Régóta használják gyomorbántalmaknál, megfázás, köhögés, keringési és vérellátási probléma kezelésére. Az izomláz is hamarabb múlik borsos illóolajos bedörzsölés hatására. Antibakteriális hatása könnyíti a sebgyógyulást, a kisebb vérzések elállítását, de bőrünk szépségét is segít megőrizni.
Segít a dohányzásról való leszokásban is: a borsolaj inhalálása olyan érzést vált ki a torokban, mint a cigarettázáskor, így érdemes kipróbálni, aki függőséggel küzd.
Érdekesség, hogy a ruhák színének megőrzésében is segít: a mosógépbe tegyünk a ruhák közé egy teáskanálnyi egész borsot, így tovább hordhatjuk kedvenc holmijainkat.
A bejegyzést a Bijó Webáruház támogatta, ahol a különféle borsokat is beszerezheted.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
You must be logged in to post a comment.